2010. november 15., hétfő

#17 - Iki

Elvileg a kimonókról szóló bejegyzések következnének, de ahhoz könyvre van szükségem, hogy ne írjak ostobaságot a mintákról.

Így az most csúszik, és helyette írok az "iki"-ről.

A szöveg kisebb módosításokkal Liza Dalby Gésa c. könyvéből származik. Azért ezt használom, mert eddigi olvasmányaim alapján ő volt az, aki a legjobban össze tudta foglalni, mi is az az iki.

Kezdjük egy kis bevezetővel. A 18. században Japánban a városok kereskedő- és kézműveslakossága érdekszövetségekbe tömörült. Ez a réteg alakított ki egyfajta öltözködés- és viselkedéskultúrát, a "beszédes" eleganciát, amit leghitelesebben a gésák testesítettek meg.

Ez volt az iki (いき vagy ), egy szokatlanul merész, mégis ellenállhatatlanul vonzó stílus, amelyben a saját életfilozófia nyert kifejezést. Az iki harmonikusan egyesítette a természetes emberi érzést az uralkodó esztétikai ideálokkal, és az ízlés kreatív erejével magát az életet is művészetté alakította át.

"Az 1800-as évek elején egy gésa számára az volt a legnagyobb elismerés, ha ikinek tekintették. Ekkorra már a yuujo-k, vagy kurtizánok ennek a stílusnak homlokegyenest az ellenkezőjét képviselték. Cifra díszítésű, vastagon bélelt kimonójuk, vastag, rikító sminkjük, elcsépelt sztereotípiákból álló, mesterkélt beszédük köznevetség tárgya volt az előkelő társaságban. Ashiroto ("nem hivatásos") nők ugyancsak nem voltak ikinek tekinthetők: a hajadonok félénkségét vagy a háziasszonyok szerénységét természetesnek és helyénvalónak tekintették, de őbennük nem volt semmi érdekes. Az a stílus, amelyet a gésák képviseltek, egymással szemben álló esztétikai kategóriák kényes egyensúlyán alapult, és hogy fenntartsák ezt az egyensúlyt, a gésák idejük java részét öltözködésük, viselkedésük, beszédmodoruk és művészetük csiszolásával, tökéletesítésével töltötték.

Annak ellenére, hogy rengeteg időt fordítottak a megfelelő hatás elérésére, ebben mégsem volt semmi mesterkéltség. Valójában az iki maga volt a keresetlen, természetes elegancia. Az igazán iki gésák mértéktartóan, mégis művészi módon festették ki magukat, szemben a férjes asszonyokkal, akik viszont túl sok sminket használtak. A gésák általában egyszerű, természetes színű, egységes mintájú (például csíkos), úgynevezett komon stílusú kimonót hordtak, és övkendőjüket hátul laza csokorba kötve vagy simán négyzetesre hajtogatva viselték. Mi sem volt idegenebb tőlük, mint a yuujo-k öltözködésére jellemző, ezüstös szegélyű felhők között lebegő aranysárkányokkal vagy hímzett bazsarózsák fölött repkedő pillangókkal díszített rikító színű kimonó. A gésák öltözéke csupán finoman utalt az erotikára, s nem harsányan hivalkodott vele."

(Az olvasóban felmerülhet, hogy... de hát a maiko-k élénk színű kimonói és tengernyi hajdísze?? Nos, korábban már volt róla szó, egy maiko még nem tekinthető teljes értékű gésának. Ő csak egy növendék, akinek nagyon sokmindent kell még megtanulnia. Így a "gésa" szó inkább használatos a geikokra, mint a gésatársadalom teljes értékű tagjaira. - szerk.)

„A harsány cifraság, az olcsó ragyogás kerülése mellett az igazán iki stílusban mindig volt valami merészen újszerű. A tokiói Fukagawa hanamachi gésáinak neve elsősorban az öltözéküknek köszönhetően vált fogalommá az iki világában (A városnegyed alapján, ahol éltek, Tatsumi gésáknak is nevezték őket.) A kimonójuk fölött haorit – bő szabású kiskabátot – viseltek, mely elegánsan férfias hatást keltett, ugyanúgy, mint a nyugati nőkön a testre szabott öltöny. Ennek az öltözködési stílusnak olyan sikere lett, hogy nemsokára országszerte a haori gésa kifejezéssel utaltak az eszményi gésára, a független, büszke, művelt, előkelő nőre, aki kizárólag a művészetének és a művészetéből él.” (Más kérdés, hogy mikor országszerte elterjedt divat lett haorit viselni a kimonó felett, a Fukagawa gésák már nem viselték többé, s gésákon azóta sem látni haorit a kimonó felett.)

(A fenti részből megint kiviláglik, ami még az első bejegyzések egyikében írtam - régen a gésák diktálták a divatot. – szerk. )

„A Fukagawa-gésák arról is híresek voltak, hogy nem viseltek tabizoknit. A korabeli képzőművészet egyik kedvenc témája, a hóba kilépő gésa fekete, lakkozott fapapucsba bújtatott finom, fehér lábfeje, maga volt a megtestesült iki. Érdekes módon az igazi ikit nem a nyilvánvaló erotikus töltés képviselte ezeken a képeken, hanem az erős jellem és bátorság, amelyre maga a cselekedet utalt.

Ugyanakkor az erotika ma is tagadhatatlanul része az ikinek, és nem kis mértékben felelős az ellenállhatatlan vonzerőért, amelyet csodálóira gyakorol. Egy elszabadult apró hajtincs egy egyébként tökéletesen megmunkált frizurában, egy fekete selyemkimonó alól kivillanó vörös gallérszegély, egy, a megfelelő pillanatban felvett és elegáns kéztartással megpengetett shamisen – ezek az iki legjellegzetesebb, klasszikus képei, amelyek mindegyike a gésák világát idézi.

Az ikihez hozzátartozott az őszinteség is, de korántsem a fiatalok spontán rajongásának vagy a tapasztalatlanok naivitásának eredendő őszintesége, hanem egyfajta művészien kimunkált nyíltság, amely szerves része volt a különböző szerepekből megformált gésaimázsnak. A tizenkilencedik század derekának népszerű regényírói gyakran intik olvasóikat, hogy őrizkedjenek a yuujo-któl, akik ugyanúgy kereskednek érzéseikkel, mint a testükkel, szemben a gésákkal, akiknek hűségében nem fognak csalatkozni, ha egyszer megnyerték őket. Az igazi iki stílus kifinomult, de soha nem bántóan mesterkélt, ártatlan, de nem naiv. Ahhoz, hogy egy nő iki lehessen, szüksége volt kellő tapasztalatra, arra, hogy a szerelem édességét és keserűségét egyaránt megismerje. Fiatal lányok csak ritkán rendelkeznek ilyen érettséggel. Igazán iki csak az a nő lehet, aki már túl van a fiatalkorán.

Az iki korántsem volt elvont ideál, amelynek a nők mindenáron igyekeztek megfelelni. Ezt az életstílust a gésák alakították ki, és mai is szerves része annak az élő gésaképnek, amelynek tükrében látják magukat.

A gésának minden körülmények között gondosan ügyelnie kell a látszatra, és kellő akaraterővel képesnek kell lennie eltüntetni a látszat és a valóság közötti különbséget."

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...