2010. szeptember 24., péntek

#14 - Nyári kanzashi-k

A nyári kanzashik készítésekor általában a következő motívumokból válogatnak: lepkék, bazsarózsa, fű (zöld színben), fűzfa, madarak, tűzijáték, rózsa, szitakötők, bogáncs, legyezők, koi pontyok.
Szerencsére a nyári hónapok közül, mindegyikhez találtam bővebb leírást, úgyhogy itt mind a három hónap részletesen le lesz írva.

Június

Június a nyár első hónapja, egyben az esős évszak kezdete is Japánban. Az eső, és a megfelelő mennyiségű, meleg napsütés hatására számos gyönyörű virág nyílik ebben az időben, ennek megfelelően alakították ki az erre a hónapra jellemző kanzashikat, tükrözve a hónap esős voltát.

Fűzfa (yanagi)

A fűzfa különleges szerepet kap ebben a hónapban, ugyanis tipikusan vízparti élőlény, mely minden mennyiségben imádja a vizet. Nagyon változatos időjárási viszonyokat elvisel, vízparttól viszonylag távol is túlél, de legjobban a vízközeli helyeket kedveli, s a júniusi esős időszak alatt rendkívül nagyot nő Japánban.
Júniusban ébred igazán a természet, az eső mintegy felébreszti az addig pihenő természetet, az eső és a nap sugarai elől az emberek esernyők alá bújnak. Habár ez a hónap nem bővelkedik fesztiválokban, azért nagyon sok japán esemény történik a június-július hónapokban esedékes esős évszakban.
Gondolom mindenkinek eszébe jutott, hogy a gésák miért kedvelik annyira ezt az évszakot. Kanzashi formájában viselhetik az egyik olyan motívumot, amit jellegzetesen a gésák világával párosítanak – a virágok és fűzfák világa. Ha már fesztiválok nincsenek, zárt ajtók mögött az esőtől elbújva, tehetős férfiak élvezik e tehetséges, tanult hölgyek társaságát.

Nagyon sok fajtája létezik a fűzfának, de kanzashiként ezek nem különülnek el egymástól jelentősen. Sokféle anyagból készülhet, de legkedveltebb a selyem, a leveleket pedig tsumami stílusban hajtogatják. A yanagi kanzashi élénkzöld, ritkábban világos zöld színű, a levelek pedig tipikusan lefelé lógnak, hasonlóan a szőlőindák ábrázolásához. Sokszor előfordul, hogy a zöld fűzfa-kanzashi egyszínű zöldjét, apró virágok színe töri meg, feldobva ezzel a kompozíciót.
(Elvileg az apró, általában pirosas-rózsaszín virágok a fűzfa porzós virágait hivatottak jelképezni, de itt most nagyon előbújt belőlem a kertész, és itt eléggé elhibázták a valódi virág reprodukálását… de ettől még nagyon szép ^___^ )

Sokszor készítenek birabira kanzashit is a yanagi kanzashihoz. A kevésbé formális eseményeken gyakran viselik különböző színű, formájú variációit. A tradicionális kinézetű yanagi kanzashinak jellemző részlete, hogy a lelógó indák végén apró, ezüstcsengők vannak. A modern variációi élénk színűek, követik az épp aktuális divatot.
A legáltalánosabb fűzfa-kanzashinál nagyon sok indából tevődik össze a kanzashi, az indák különböző hosszúságúak, csakúgy, mint az igazi fűzfák esetében.

Hortenzia (ajisai)

A hortenzia egy másik, ebben az évszakban nyíló, szeretett növény. Nagyon sok fajtája van, és elviseli a Japánban változékony klímaviszonyokat. A virágai nagyon hosszú életűek, kora tavasszal jelennek meg, és egészen augusztusig pompáznak a virágai. Ebben a hónapban különleges figyelmet kap a növény, ugyanis általában júniusban kezdik mutatni színüket a virágok. A kanzashi-kon általában kék színnel ábrázolják, annak ellenére, hogy az élénkpirostól a kékig bármilyen színűek lehetnek a virágai – a talaj pH értékétől függően változik a virágok színe.
A virágok szirmait tsumami stílusban hajtogatják, általában selyemből. A virágok négy szirmúak, apró, kiemelkedő középpel. A virághoz tartozó apró levelek hasonló stílusban készülnek, a virágok alól kandikálnak ki kis csoportban.

A különböző színvariációkat gyakran használják a modern változataiban, kevésbé formális alkalmakkor. A virágok több kisebb, vagy egy nagy csoportban vannak elrendezve, sosem egyedül. Néha apró lepkéket, csengőket is találunk az ajisai kanzashi-ban, de ez ritka.

A nyári hónapok közül nekem a Júniusban hordott kanzashik tetszenek a legjobban, annak ellenére, hogy a júliusi, évente változó gioni divatért is odáig vagyok és vissza.

Július

A júliusi kanzashinál inkább a színeket, a stílust, a szimbolikát kell néznünk, ugyanis a júliusi kanzashi évről évre változik.
Júliusban, júniussal ellentétben nagyon sok fesztivál van, ezek közül a gésák szempontjából a legfontosabb, a Gion Matsuri. Ezen a fesztiválon minden évben más és más a „dizájn”, ennek megfelelően minden évben más-más a kanzashi-divat is, ami az aktuális stílushoz igazodik.

Kerek legyező (uchiwa)

Mint előbb említettem, a júliusban esedékes fesztiválok közül a gioni a leghíresebb. Ez talán a leghosszabb is, hiszen egész hónapban tart. Körülbelül a hónap közepén a 17.-e előtti 3 nap a leghíresebb, majd a fesztivál július 17-én teljesedik ki a Yamaboko Junkō felvonulással.

A legyező a gioni fesztivált jelképezi, hiszen a legezőtáncok fontos részét képezik a gésák tradicionális táncainak. Minden évben változik, de inkább csak apróbb változásokat képzeljünk el. Leggyakraban kör alakú legyezőt ábrázol, de például az idei, 2010-es dizájn kicsit mégis más, arról is rakok be képet.

Talán azért ez a kör alakú legyező az ekkor használt szimbólum, mert ezt a fajta legyezőt lehet leginkább látni, ahogy a nyári melegtől kitikkadt embereket hűsíteni próbálják magukat.
A kanzashi fő alakja, hogy apró legyezőkből tevődik össze, melyek díszítése az, ami leginkább változik. Általában mizuhiki fonalak, fadarabok, tsumami stílusban készült virágok, levelek díszítik a legyezőket. Gyakran készítenek bira-bira részt és apró csengettyűket is használnak a díszítéshez. Leggyakrabban a legyezőket csoportban helyezik el, de előfordulhat egyetlen nagy legyező alkalmazása is.

Augusztus

Az augusztus az utolsó hónap, mikor még élvezhetjük a nyár utolsó lehelletét, az utolsó lehetőség, hogy kiélvezzük a nyár szabadságát. Az augusztusban kanzashinak használt növény hűen tükrözi a felkészülést az őszi változásra, a színkavalkádos nyári fesztivált idézik.

Pampafű (susuki)

Augusztusban Japánban az abszolút pihenés hónapja, ekkor nagyon sokan mennek szabadságra, és a diákoknak is ekkor van egy rövid nyári szünetük. Habár olyan látványos, híres fesztiválok nincsenek, de mégis, ez az az időszak, amikor kipiheni magát mindenki, és felkészül, hogy ősszel ismét iskolába járjon, dolgozni menjen – vissza a dolgos hétköznapokba címmel.
Japánban nagyon sok helyen látjuk a pampafüvet, főleg műveletlen, ápolatlan területeken. Magasra nő, elég nagy helyet is foglal egy idő után, és viszonylag igénytelen növény. A szárazságot jól tűri, viszont télen fagyérzékeny – persze csak a magyar viszonyokat nézve, Japánban elég ritka a nálunk annyira ismert -10- -15 fok.

Habár a növényt nem fogyasztják, a hosszú, vékony leveleket gyakran használják dekorációnak, miután kiszárították őket. A látvány, ahogy a lágy szellő meg-meglibbenti a hajlékony leveleket, gyakori ábrázolása a könnyed nyári szellőnek a japán művészeti alkotásokban. A növényt magát nehéz, szinte lehetetlen kiirtani, ezért is tartják hasonlatosnak a gyomokhoz, minden évben újra és újra kinő. A világ minden táján nagyon sokféle verziója él a pampafűnek, a japán fajtája mégis különleges szerepet tölt be a magas díszítőértéke miatt.
A susuki kanzashi többféle anyagból készülhet, de különleges jellege miatt színjátszó, fényes papírból készül. A szín amit használnak, leginkább élénkrózsaszín, ezüst, vagy ritkábban piros. A maiko-k ezüst színűt viselnek, de a levelek hátulja rózsaszínre van festve, hogy még élénkebbé, színjátszóbbá tegye a kanzashit.
A kialakítása, a hosszú levelek elrendezése spirális, a spirál közepén egy ezüstszínű kristállyal díszítve, hogy mégiscsak virág-jelleget adjon a kanzashinak.
Apró csengőket, bira-bira-t is használnak díszítésnek. Ebből a kanzashiból kifejezetten olyan darabokat látunk, ahol egyetlen, nagy susuki-t ábrázol a kanzashi, de ritkábban láthatunk 3, vagy annál több virágból álló csoportos ábrázolást is.

Augusztusban a pampafű kanzashin kívül láthatunk még legyezőket, bíborszínű hajnalkát (asagao) ábrázoló kanzashit is.

A leírásból láthatjuk, hogy míg a tavaszi kanzashik esetében, az akkor nyíló virágokat használják fel a kanzashik kialakításához, addig nyáron inkább az évszak, a hónap jellegzetességeit, időjárási jellemzőit, a fesztiválokat használják fel, hogy a hajdíszek tükrözzék a hónapot, amikor viselik.

#13 - Tavaszi kanzashi-k

A tavaszi kanzashik nagyon sokszor tradicionális tavaszi jelképekből állnak, illetve ezek jelentik az alapjukat. Értem ezalatt a cseresznyevirágokat, cseresznyevirág-szirmokat, lepkéket, lilaakácot, magnóliát, íriszeket, nárciszokat, bambuszokat, orchideákat illetve a pávákat.

Március

A tavasz kezdete, ennek megfelelően alakultak ki az erre a hónapra jellemző kanzashik is.

Repcevirág (nanohana)

A repce sokáig virágzik, annak ellenére, hogy már koratavasszal mutatja élénksárga (ritkán fehér) színét, a virágok egészen tavasz végéig kitartanak, s csak akkor hervadnak el és vesztik el ezt a figyelemfelkeltő színüket. Mivel már koratavasszal látványos, ezért tekintenek rá úgy Japánban, mint a tavasz első lélegzetére, ami tényleg jelzi, hogy igen, a tavasz megérkezett.
A repce az egész világon kedvelt növény, és nemcsak élelmiszeripari hanem gyógyszerészeti szerepe miatt is.
Virágai erős kontrasztot alkotnak a tavasz kezdetén még csupasz földdel, mindenféleképpen szemet gyönyörködtető látvány egy repcemező.

A nanohana kanzashi virágai négy sziromból tevődnek össze, leggyakrabban sárga színben pompáznak, de néha előfordul fehér variációja is, illetve olyan is, amikor a sárga különböző árnyalatait és a fehér színt keverik. A nanohana kanzashi mindig virágok csoportját jeleníti meg, sosem egyetlen, vagy néhány virágot, és szinte mindig készítenek hozzá lelógó sziromsorokat és/vagy bira bira kanzashit. (A mellékelt képen pont egy ilyen látható, a virágszirmok különböző színűek, bira bira és sziromfüggöny is tartozik a kanzashihoz.)

Érdekesség a nanohana kanzashi esetében, hogy nagyon sokszor apró pillangók is találhatók a kanzashiban, ezzel is utánozva a természetet, mikor a virágok nyílásakor a lepkék elárasztják a virágokat.

Barackvirág (momo)

Egy másik, szintén viszonylag korai virág, a barackvirág, melyet használnak a tavasz jelzésére. Annyira nem gyakori mint az előbbi, nanohana kanzashi, vagy a későbbi suisen kanzashi, de előfordul.
A barackvirág lágy színei, elegáns alakja a jel, hogy a kemény télnek tényleg vége van, hiszen a barack kifejezetten fagyérzékeny. Ezért hát ha már nyílik, az tényleg azt mutatja, vége a télnek, a tavasz már itt van, a virágok nyílása pedig az új kezdetet jelenti.

Hasonlóképpen a szilvavirághoz (ume) ezt a virágot is előszeretettel figyelik meg a szigetországban. Habár nincs olyan népszerűsége, mint a cseresznyevirágnak, azért ez a növény is nagyon fontos szerepet tölt be a tradíciókban, a folklórban illetve a történelmi alakok történeteiben is.
(A japán mesekönyvemben van is egy történet Momotaro-ról, az őszibarack emberkéről. : ) )

A barackvirág kanzashi ábrázolása nagyon hasonlít az eredeti virághoz, amiről mintázták. Jellegzetesen öt darab, kör alakú sziromból áll a virág, középen pedig számos porzó áll ki a virágból, vagy puha rózsaszín gömbök ülnek a virág közepén. Nagyon sok árnyalatban találkozhatunk vele (ha találkozunk), de legtöbbször halványrózsaszín, fehér, illetve a barackvirágnak megfelelően átmenetes színárnyalatúak a szirmok.

Mint a nanohana kanzashinál, itt is csoportban helyezik el a virágokat gömb alakban, vagy kicsit hosszúkásan, egy vonalhoz igazítva őket. Gyakran helyeznek melléjük apró bogarakat, leveleket, amik itt-ott előbukkannak a virágok közül.
Az aktuális stílustól, divattól függően készítenek hozzá lelógó részt, illetve hagyják el azt.

Pünkösdi rózsa/Bazsarózsa (botan)

Szintén nagyon jellegzetes, és nagyon látványos virág. Bizonyára sokan láttak már hatalmas bazsarózsa virágokat (Én minden évben fotózom őket, nagyobbak jóval mint a teljes kezem kinyújtott ujjakkal). Habár a bimbók elég hamar megjelennek, és bontani kezdi szirmait a virág, a teljes nyílása csak később, tavasz végén, illetve nyár elején történik. Ennek ellenére márciusi kanzashivirágnak használják, ezzel is jelezve, hogy ha már a bazsarózsa nyílik, akkor hamarosan minden más növény is virágba borul. A megannyi szirom jelenti a tavasz boldog perceit és lehetőségeit, amivel az új kezdet ajándékoz meg minket.

Annak ellenére, hogy nemzeti virágnak tekintik, a bazsarózsa nem japán eredetű, hanem Kínából származik, onnan vitték be az országba évszázadokkal ezelőtt. Rengeteg fajtája létezik, ezek mind-mind nagyon különböző kinézetűek. Először nem kifejezetten kedvelték, majd olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy mindenki ilyen virágot akart a kertjébe.

A bazsarózsa kanzashi rendkívül kreatívan utánozza le a virágot, nagyon sok, körkörös szirom helyezkedik el spirálisan virág közepeként megjelölt pont körül. A szirmok kifelé haladva lesznek apránként egyre nagyobbak. Általában a bazsarózsa kanzashi egyetlen virágból áll, körülötte pedig apróbb virágcsoportokból.

A színvilágában erősen kötődik a növényhez, általában a pirostól a rózsaszínen át a fehérig tartó skáláról választanak egy színt, de előfordul narancssárga botan kanzashi is. Leggyakrabban lágy rózsaszín vagy bíbor árnyalatot választanak. Előfordul olyan botan kanzashi is, hogy minden szirom két színből tevődik össze, egyik szín a szirom belseje, a másik pedig a külső része. Gyakran helyeznek apró leveleket is a virág mellé, de leginkább a virágszirmok spirális elhelyezkedésére fektetik a hangsúlyt.

Nárcisz (suisen)

Nemcsak februári, de márciusban is használt kanzashi. A tél legvégén nyílik, s ennek a virágnak a nyílása jelzi, hogy a tél véglegesen véget ért, és eljött a tavasz. A fehér szirmok a tisztaságot és a békét jelképezik, míg a virág sárga közepe a felmelegedést, a napsütést és a tavasz érzetét keltik.

Maga a suisen-kanzashi tökéletesen ábrázolja magát a virágot, hat, hófehér ovális szirom, melyek vége kicsúcsosodóra van megformázva. A közepe a világossárgától egészen a narancssárgáig változhat, a porzók kilógnak a közepén. A külső szirmok az esetek többségében fehérek, de előfordulnak sárga szirmú ábrázolások is, ugyanúgy, ahogy a valódi nárciszoknak is sok fajtája van.

Általában a suisen-kanzashi három, közepes méretű nárcisz, háromszög alakban, vagy 6 kisebb virág, csoportosan elrendezve. Gyakran apró, zöld levelek lógnak ki a virágok alól, s ezek csak mégjobban kiemelik a fehér szirmokat. Egy másik alakváltozata ennek a kanzashinak, mikor egyetlen, magányos virág van csak a hajdíszen, mellette levelek, illetve nárciszbimbók.

Április

Míg márciusban még épp csak feléled minden, áprilisra már virágba borulnak a fák, virágok nyílnak, s minden kizöldül.
Ebben a hónapban két jellegzetes motívumot használnak fel kanzashinak, az annyira ismert és imádott sakura, azaz cseresznyevirágot, illetve a pillangó motívumot.

Cseresznyevirág (sakura)

Ez nagyon jelentős időszak Japánban, szerintem nem kell bemutatnom a cseresznyevirág iránti szeretetet és rajongást. Áprilisban egész Japánban virágba borulnak a sakura fák. A virágok a múlandó szépséget és az újrakezdés lehetőségét jelképezik. Nagyon sok fontos eseményt erre az időszakra időzítenek, így például az iskolaév kezdetét, az új munkákat, fesztiválokat. (Mielőtt összekeverednénk, Japánban nem úgy van az iskolaév, mint nálunk, hogy ősszel kezdünk, nyáron befejezzük és 2-3 hónap szünet. Náluk három részre van bontva az iskolai tanév, mind között rövidebb szünetek.)

Az, hogy mennyire fontos esemény a sakura virágzás az országban csodásan mutatja az, hogy még a hírekbe is bekerül. A tévében, rádióban etc. tudósítanak róla, hol, melyik körzetben épp hol tart a virágzás, és már a nyílást megelőző napokban bemondják, mikorra várható a sakura zensen (azaz a cseresznyevirág „front”). Évszázadok óta fontos esemény a cseresznyevirágok-nézése ünnep. A virágzó fák alatt piknikeket, mindenféle összejövetelt tartanak, családokkal, barátokkal, ekkora időzítik a szentélylátogatásokat, etc.
(Japán ismerősömék minden évben felkerekednek motorral és bejárják Japánt végig fényképezve az utat. :D )

Hatalmas mennyiségű cseresznyefa állomány található Japánban, így a sakura-virágzás idején gyakorlatilag cseresznyevirág-sziromban fürdik az ország. Nagyon sokféle színárnyalatban létezik, az egészen sötétrózsaszíntól a fehérig, de leginkább egy középrózsaszín árnyalat látható. Fajtától függő a virágzás ideje is, van, amelyik szinte azonnal ledobja a szirmait, melyeket messzire visz a szél, de van olyan fajtájuk is, amelyik akár egy hétig is teljes pompájában látható. Ezek a cseresznyefák díszcseresznyék, gyümölcsöt nem termelnek, csak virágukkal díszítenek, pont ezért szeretik őket ennyire. Könnyed, légies szépségükkel rövid ideig díszítenek, s aztán kizöldülnek, és semmiben sem különböznek a többi díszfától.

A cseresznyevirág kanzashi szintén igyekszik a virág pontos lemásolására. Általában rózsaszín, de előfordul fehér színben is, illetve gyakran keverik a fehér és rózsaszín szirmokat a kanzashikban. Jellegzetesen ötszirmú virágok, a szirmok mindegyikének a külső részén V alakú bevágás található. A sakura kanzashi kialakítása többféle lehet, előfordulhat virágok csoportja is, de akár egyetlen nagy virág is alkothatja a kanzashi fő részét, apró virágokkal díszítve körkörösen.

A sakura kanzashi esetében ugyanazzal találkozhatunk, mint a korábban említett momo kanzashinál, itt is apró virágokat, illetve lepkéket is el szoktak helyezni a kanzashiban díszítésképpen. Egyéb díszítőelemként előfordulhat még bonbori lámpásokkal, ezüst és arany mizuhiki zsinórokkal díszített sakura kanzashi, melyhez szinte mindig tartozik lelógó virágfüzér rész illetve bira bira kanzashi.

Pillangók (cho cho)

Ahogy a virágok, tavasz kezdetén, úgy bújnak elő a különböző bogarak is. A legáltalánosabban elfogadott dísz ebben a kategóriában a lepke, mely az öröm, boldogság, jószerencse és az új kezdet jelképe. Japánban nagyon sok képzettársítás kapcsolódik a pillangó motívumhoz, jelzi az élet különböző oldalait, a lelket és a reinkarnációt is. Megannyi méretben, színekben, fajtákként megtalálhatóak kanzashiként.
Gyakorlatilag bármiből készülhet, de leginkább selyemből készítik tsumami hajtogatási stílusban, mizuhiki zsinórokkal, illetve egyéb ékkel díszítve, általában ezüst színben (mármint a díszítés színe az ezüst általában). A cho cho kanzashi színei gyakorlatilag bármik lehetnek, de illenie kell a mellette viselt virág kanzashi színeihez, virágmotívumához. A lepke teste általában mizuhiki zsinórból vagy fémből készül, de néha az is előfordul, hogy az egész kanzashit tsumami technikával selyemből készítik.

A cho cho felhasználása a modern divat szerint kicsit megváltozott – manapság gyakran látni egyetlen nagy, egyedülálló lepkedíszt, illetve kisebb lepkét mint egy másik kanzashi kiegészítő része. Ha valaki egyetlen lepkéből álló cho cho kanzashit visel, a kanzashihoz biztosan tartozik egy csilingelő bira bira kanzashi.

Május

A májusban viselt kanzashikról sajnos nincs ilyen szép hosszú leírásom.

Két jellegzetes motívum az ekkor nyíli lilaakác (fuji), illetve az írisz (ayame). Mindkettő ekkortájt nyílik, és gyakran alkalmazott kanzashimotívum.
Mellettük használnak még ezüst pillangókat, ezeket általában a fent említett kétfajta kanzashiban a virágok közé tűzik.

Japánban az írisz a hősiesség jelképe. Alapvető fontosságú jelképes szerepe van a tavaszi fesztiválokon a fiúk számára. A jellegzetes kék színének jeletése „kék vér”. A régi Japánban az írisz egy fajtájáról úgy hitték megvédelmez a viharoktól, tájfunoktól, ezért igen gyakran a házak tetejére ültették. Egy másik fajtája a kakitsubata a sekély vizet, illetve az alacsony hidak jelképe – ez a legkedveltebb írisz a művészeti ábrázolásokban.

A lilaakácról annyit sikerült kiderítenem, hogy ennek a virágnak is van ünnepe Japánban (körülbelül április közepétől május elejéig tart).
Japánban a lilaakác színeit a nemességgel azonosítják. (Ezek után felmerül a kérdés, hogy a lilaakácot és annak színet a Fujiwarák miatt azonosítják a nemességgel, vagy az asszociáció miatt lett a Fujiwaráknak az a családnevük, ami….)

Személy szerint a tavaszi kanzashik a kedvenceim.
Legközelebb a nyári kanzashikról lesz bőbsezédű leírás. ^^

Közben szomorúan tapasztaltam, hogy a Hanamachi nevű gésákkal foglalkozó magyar oldal megszűnt.
Illetve valami miatt a Kanzashi Garden is eltűnt. :(
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...