2010. február 28., vasárnap

#10 - San-san-kudo

Most már megtanultunk sminkelni, tudunk a frizurák változásáról, és tudjuk hogyan kell öltözködni. ^^
Megtanultunk minden fontos dolgot, ami egy gésa életéhez alapjaiban szükséges, végigjártuk a shikomi-san időszakot.

Következik a nagy változás egy tanonc életében, a san-san-kudo. Ez zárja le a tanulóidőszakot.
A leendő maiko nővérével egy teaház megszervezésével nővér-húg szövetséget kötnek.
A san-san-kudo nagyjából „háromszor három-kilencszer” jelent. A szertartás keretében három kis korty sake-t isznak három kis csészéből mind a ketten, a nővér és a leendő maiko.
A szertartás keretében a maiko új nevet kap, amelynek egyik karaktere megegyezik a nővér nevének egyik karakterével. Így lehet egyértelműen egymáshoz kötni őket, így alkotnak családot. A san-san-kudo szertartás alatt ünnepélyes fekete, címerekkel ellátott kimonót visel a maiko.
Egy geiko-nak több húga is lehet, a húgok száma sokszor a népszerűség mércéje is, hiszen egy sikeres gésa húgának lenni az ifjú maiko számára is előnyt jelent.
A nővér a maiko esetében ténylegesen egy nővér szerepét tölti be, segíti, tanítja húgát, felkészíti, tanácsot ad neki. A képzése során a dicséreteket, szidalmakat ő kapja a húga helyett, s rajta keresztül tudja meg ezeket a maiko, s a nővér a dicséretet húga helyett köszöni meg, s a hibák miatt is ő kér bocsánatot. Ez talán idegileg könnyítő tényező egy fiatal maiko számára.

A maiko és nővére általában ugyanazon okiyához tartoznak, és a minarai időszakot a leendő maiko ugyanabban a teaházban tölti el, mint ahol idősebb nővére jelenik meg nagy rendszerességgel, amelyik teaházhoz nővére tartozik.
Ezeket nevezik minarai-jaya-nak, azt a teaházat ahol a minarai időszakot tölti a leendő maiko.
A minarai időszak nem túl hosszú, általában pár hónapot ölel fel, ennek hosszúsága függ a gésanegyedtől, lehet mindössze 1 hónapnyi idő is, de akár 8-9 hónap is.
A san-san kudo utáni minarai időszakban a leendő maiko tovább folytatja tanulmányait, vizsgázik, ugyanúgy, mint a shikomi időszakban (és fog majd debütálása után is), viszont ekkor már szépen kikészítve, maiko öltözékben eljár bankettekre, rendezvényekre idősebb nővére társaságában.
Erre azért van szükség, mert a debütálása után már mindent tudnia kell a bankettekről, rendezvényekről, az ottani viselkedésről, légkörről. A minarai időszak a „tanulás figyelés útján” időszaka. A maikonak, mivel még nem debütált, feladata nincsen ezek alatt a bankettek alatt, csupán mindent figyelni, ami történik, és mindent megjegyezni, hogy majd, mikor rá kerül a sor, ne okozzon neki problémát a részvétel egy ilyen eseményen.
Ezalatt az idő alatt olyan feladatok is várnak rá, mint az idősebb gésák papucsának, helyrerakása, annak megérkezésekor, haori lesegítése, elrakása, táskák, egyéb holmik elrakása, idősebb nővéreik segítése.

A minarai időszak végén következik a maiko hivatalos debütálása az ohiromén. Az ohirome az első hivatalos bankett, amelyen a maiko a debütálása után részt vesz.
Az ohirome előtt a maiko a leendő hakoya öltözékére, illetve a riksa hátuljára ráfestették a család címerét, amelyikhez a maiko tartozott.
Az ohirome napján a maiko, nővére kíséretével végigjárja ajándékokkal az összes teaházat, amelyekhez az adott gésa-egyesület tartozik. Itt mindenkit tisztelettel köszöntöttek, átadták az ajándékokat, a jelenlevők pedig gratuláltak a debütáló maikonak és nővérének úgyszintén.
A maiko debütálásakor létezik a háromnapos „ingyenes fellépés”. Ez azt jelenti, hogy egy vendég, aki megismerkedett már a maiko-val annak debütálása előtt, kifizet három nap értékű fizetséget, úgy, hogy valószínűleg a maiko által látogatott rendezvényeken ott sem lesz ebben a három napban.

A gésák fizetségét gyokudai-nak („drágakő-ár”) nevezik (Kansai-ban hanadai-nak („virág-ár”)). Ezeket óradíjban mérik. Régen osenkodai-nak nevezték („füstölőrúd-ár”), ugyanis régen, míg nem voltak órák, füstölőpálcikákkal mérték az időt. Meg volt határozva, hogy egy füstölőrúd leégése egy adott gésának mennyi fizetséget jelent. Az óradíj ugyanis nem ugyanakkora, hanem minden gésánál más és más, függően attól, mennyire népszerű az adott gésa.

Előfordul, hogy egy gésa későn, húsz éves kora után csatlakozik a gésaközösséghez, ekkor nem lehet maiko, belépése után egyből geikoként kezdi pályafutását.

A maiko, geiko kifejezések nem mindenhol használatosak, s helytől függően jelenthet mást is a maiko kifejezés. Az elnevezések között elég nagy különbségek vannak gésaközösségektől, helyektől, negyedektől függően.

Megjegyzésként tenném hozzá a jóval korábbi shikomi-san időszakhoz tartozó bejegyzéshez, illetve ehhez.
Manapság már nem ilyen szigorú egy maiko kiképzése, nem a régi szellemben nevelik ki a maiko-kat.
Napjainkban nagyon nehéz jelentkezőket találni, akik ezt a hivatást választják, ezért a belépő shikomi-sanokat nem gyötrik, inkább elkényesztetik, megmutatják neki ennek a világnak a csillogását, elkápráztatják. Később ráér megtapasztalni az árnyoldalait is, úgy gondolják.
Szvsz, megértem ezt a döntést, de abszolút nem tartom helyesnek és helyénvalónak.

Régen, mivel nagyon korán, legkésőbb 12 éves korban elkezdődött a maiko-k képzése, ahogy teltek az évek, a maiko, később geiko feje búbja kikopaszodott. Erről a jellegzetességről egyből tudni lehetett, hogy valakinek mi volt a hivatása.
A régi szellemben nevelt, tanított geiko-k ezt büszkén viselik, mint hivatásuk jelét és érdemét.
Ez a kikopaszodás a hajviselet miatt történt. Ugyanis a fejük tetejére készítik a szoros kontyot, e köré készül a frizura többi része. A konty alatt nem levegőzik a fejből, folyamatosan nyomja, húzza a haj, a frizura, a hajhagymák egy idő után elhalnak, a haj pedig kihullik és nem nő újra.
Manapság már ez nemigen történik, mivel jóval később kezdődik a maiko-k képzése, geikoként meg már parókát viselnek a gésák.

Ehhez a részhez jelenleg nem tudom mit lehetne még hozzáfűzni, igazából elérkeztünk a debütáláshoz.
Az elkövetkezendő bejegyzésekben erre-arra fogok csapongani a cikkekkel, mindig olyan témakört érintve ami épp aktuális, vagy kedvem van hozzá. :D
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...