2010. január 10., vasárnap

#8 - Öltözék 3/3

„Ha egy köntös színei nem idézik
Az évszakokat, a tavasz virágait

És az ősz festői pompáját,

Minden fáradtság hiábavaló.”
(Genji monogatari, 2. fejezet)

Nos, igazából kifejezetten örülni fogok, ha ennek a bejegyzésnek a végére érek. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert hosszú, bonyolult, nagyon összetett és tudni sokkal egyszerűbb, mint mindezt írásba foglalni.

Kimonót viselni először nem egyszerű dolog, furcsa érzés a nyugati öltözékhez szokott embernek, máshogy kell viselni, mozogni benne, ami először nehézkesen megy.
A 19. század második felében terjedt el, hogy a férfiak nyugati ruhát kezdtek viselni, s erre biztatták a nőket is. Az átmenet nem ment teljesen simán, hiszen avatatlan szem is könnyen rájöhet, óriási különbség van nyugati és japán öltözék között.
Napjainkra viszont inkább a nyugati ruhát részesítik előnyben a tradicionálissal szemben, kimonót csak ünnepi alkalmakkor viselnek (kivéve, ha valakinek a szakmája megköveteli a tradicionális viseletet).
Mióta az oktatási törvényben lefektették, hogy csak 15 éves kortól kezdődhet hivatalosan egy gésa kiképzése, egy új résszel bővült a fiatal gésatanoncok oktatása. Mégpedig a kimonó helyes viselésére tanítják őket, mivel ők már olyan környezetben nőttek fel, ahol a kimonó viselése nem megszokott. Gésaként viszont otthonosan kell mozogni a „munkaruhájukban”.

A kimonó igazából egy szóösszetétel, a "mono" rész azt jelenti „dolog”, míg a „ki” a kiru ige eleme, amely viselést jelent, viselni valamit. Így a kimonó jelentése eredetileg nem más volt, mintegy egyszerű szó: „viselet”. Ma már viszont nem minden viselet kimonó.
Ma Japánban két szó él annak kifejezésére, hogy valaki tradicionális öltözéket, vagy nyugati ruhát visel: a yofuku (nyugati öltözék) illetve a wafuku (tradicionális japán öltözék).

Mivel a blog maga a gésákról szól, ezért inkább a nőkre helyezem a hangsúlyt a részletezésnél.

Mint előzőekben láttuk a képeken, videókon, látszik, hogy a maikok uszályos kimonójukat kissé megemelve közlekednek, hogy ne piszkolódjon be az utcán. Viszont teaházakban, illetve ahova hivatalosak, leengedve hagyják.
Nos nem véletlenül. Mindenki hallott már a japánok tisztaságmániájáról, ezért is lehetséges, hogy egy helyen, ahová a meghívott vendégeket gésák szórakoztatják, nyugodtan lehet a földön húzni a ruhát.
Emiatt is részesül hatalmas élményben, aki részt vehet egy gésafogadáson.
Aki csak az utcán találkozik esetleg gésával, maiko-val kimarad abból a látványból, mikor a kimonót teljes szépségében láthatja.
Az apró tipegő léptek, csoszogó mozdulatok az okobo levétele után is megmaradnak, de nem akármiért. Aki viselt már kimonót tudja, ha a térd felett is mozog a lába, a kimonó két szára fellibben és felfedi a hölgy lábát. Ezt egy gésa nem engedheti meg magának (igazából egy kimonót viselő nő sem, de ezt most tegyük félre), illetve gyönyörű látvány, ahogy a maiko apró lépteinek köszönhetően a hátsó uszály rész lágyan hullámzik.
Az sem véletlen, hogy a kimonók igazán hátulról a legszebbek. Ennek oka van, mégpedig az, hogy egy gésafogadáson U alakban vannak elhelyezve az asztalok, a maiko-k pedig az U alak szárain belül mozognak. Vagyis a vendégek többsége csak hátulról látja őket.

Nagyon sok nyugati kultúrában felnőtt ember ha látott is életében kimonót, általában a mai formáját ismeri.
Ha a formáját, szabását tekintjük, az évszázadok során nem sokat változott (továbbra is egy egyszerű T-szabású öltözékkel állunk szembe), viszont kiegészítőit tekintve, igencsak más lett.
Ugyanígy a rétegek száma is sokat változott az évszázadok során – aki látott már régi festményeket, jól látható a kép szereplőin a hatalmas mennyiségű köntös egymáson, szinte egy tömbnek tűnik a képen látható személy. Hát a valóságban is. Személyes tapasztalat mondatja ezt velem, pedig csak egy körülbelül 6-8 réteget viselő leányzót figyelhettem meg, ami hol van a Heian-korban hivatalos viseletnek számító 12 rétegtől.
De hogyha az ember lányának más dolga sincs, csak üldögélni egész nap, tényleg szabad teret lehet engedni a mennyiségnek.
Ha most azt mondom, a Heian-kori viselethez is tartozott obi, valószínűleg sokan elmosolyodnak, akik láttak már kimonót.
Pedig tényleg tartozott, csak akkoriban az obi mindössze egy vékony szalagot jelentett.
Az évszázadok során vastagodott, változott, formálódott, míg mai alakját elérte.
Az 1600-as években csökkent le a rétegek száma 1-3 rétegre, és ekkoriban kezdett változni az obi.
Változatos minták, kötési módok alakultak ki, ami a viselője társadalmi, családi helyzetét volt hivatott szimbolizálni, ugyanúgy, mint a kimonó maga.

Ezzel el is érkeztünk a bejegyzés lényegéhez, a kimonó és a hozzátartozó obi részleteinek taglalásába.
Ez nagyon fontos dolog, hiszen Japánban a színek, minták, anyagok kombinációja, használata megmutatja kivel állunk szemben, pusztán egy pillantást kell vetnünk az öltözékére.
Ezt nevezhetjük kimonó-nyelvtannak is.

A kimonók esetében azt is megkülönböztetik, hogy milyen rendezvényre, alkalomra lehet felvenni, és melyiket szabad hétköznapi viseletként is hordani.
A hétköznap is viselhető kimonók neve fudangi, az ünnepi viseleté haregi.
A hareginek két fontos típusa létezik: az egyik a nagyon formális, legünnepibb – ez a fekete kimonó, öt címerrel, illetve a homongi, amelyen egy vagy három címer látható. A homongi ezen formáján csak a vállrészen, az ujjak és a ruha alsó szegélyén lehet minta, amely festett, szőtt vagy hímzett.
A haregi kimonó csak és kizárólag selyemből készülhet, de nem minden selyemkimonó haregi.
(A selyemszövésnek is nagyon sok különböző technikája létezik, ugyanúgy ahogy egy avatatlan szem is meglátja a különbséget például egy kínai és egy japán selyemszövet között.)
A fudangi kimonók készülhetnek gyapjúból, pamutból, nyersselyemből vagy műselyemből – ilyet egy gésa soha sem visel munkája során.

Az alkalom típusa az egyik, a kimonó viselőjének életkora egy másik fontos momentum, amely meghatározza a kimonó milyenségét (illetve az obiét is).
Minél díszesebb egy kimonó, viselője annál fiatalabb, ugyanígy a ruhaujjak is ezt mutatják – minél fiatalabb egy leány, a ruhaujja annál hosszabb.
A hajadon, felnőttkort még el nem ért lányok furisode-t viselnek, amelynek ujja leengedett karral bokáig ér. (A maiko-k kimonója is ebbe a csoportba tartozik.)
Mikor egy nő férjhez megy, vagyis a felnőttkorba lép, furisode kimonóját tomesode-ra cseréli, melynek ujjai karukat leengedve csak a csípőig érnek.
(Manapság már sem a maiko-k, sem a japán nők sem tartják be, huszonhárom éves koruk körül tomesode kimonóra váltanak.)
Régen ez a váltás a férjhez menetelhez volt kötve, illetve a maiko esetében a mizuage időpontjához.
Japánban a lengő, hosszú ruhaujjak a kislányos ártatlanságot, szűziességet jelentik, míg a rövid ruhaujjak a felnőtt, érett nőt szimbolizálja. Mostanában viszont nem feltétlenül megy egy nő férjhez húsz éves korában, és egy maiko sem esik át a mizuage szexuális beavatási ceremóniáján.

A japánok tulajdonképpen egész kultúrája a természet változásainak megfigyelésére épül – a kalendárium, a japán berendezésű szobákban a tokonomában lévő ikebana, falitekercs, a költészetük, festészetük témáira is hatással volt, hogy milyen évszak van éppen, milyen hónap, mi történik a természetben.
De legjobban az öltözékükre volt hatással.
Míg a nyugati viseletnél a ruhák az időjárást mutatják meg (hideg van: sapka, sál, kesztyű, kabát, eső: csizma, esernyő, napsütés: szoknya, lenge ruhák), addig egy kimonó díszítése, milyensége, illetve egy gésa hajdíszei alapján egy zárt, ablaktalan szobában is megállapíthatjuk, milyen hónap van éppen.

A hónapokat leginkább a kanzashi-k mutatják, de egy kimonó mintázatának, színeinek stílusának feltétlen tükröznie kell az évszakot.
Ezen az alapon három stílust különböztetnek meg:
1. Szeptembertől áprilisig – avase kimono
Ebben az időszakban a nők bélelt kimonót viselnek (avase). Ez a típus általában súlyos selyemkrepdesinből készül, amelyet kreppselyemmel vagy selyemmuszlinnal bélelnek. Húsz-harminc évvel ezelőtt a bélés színe leginkább vörös színben pompázott, manapság inkább a pasztellszíneket illetve a bokasi-t („két egymásba olvadó szín”) részesítik előnyben.
Mivel az év nagyrészében ezt a kimonót viselik, ebből a típusból több van egy nő ruhatárában, mint a béleletlen típusúból.
2. Májustól júniusig – hitoe kimono
A hitoe kimono béleletlen, könnyű selyemből készül. Ebből a kimonóból található a legkevesebb egy ruhatárban, mert mindössze 1-2 hónapon keresztül lehet viselni, és ha valaki avase kimonót vesz fel helyette, az nem kifejezetten feltűnő.
3. Júliustól augusztusig
Júliusban előkerülnek a könnyű selyemből, gézszövésű rokimonóból készült ruhák (ezeket akár már júniusban is lehet viselni). (Aki volt a 2009-es Nyári AnimeCon Matsuri-napján Budapesten, és megnézte a kimonóbemutatót, emlékeztet, hogy a hölgyek pont ilyen rokimonókat mutattak be.)

Általában ezt a három kimonótípust különböztetik meg, viszont egy gésák kimonóviselete ennél jóval pontosabban megmutatja a hónapok váltakozását.
Újévkor hosszú, fekete ünnepi kimonót (kuro-montsuki) viselnek, ezt januárban követi a színes iro-montsuki. Februárban és márciusban két réteg kimonót hordanak (nimae gasane), áprilisban a fogadásokra szimpla bélésű, párnázott szegélyű kimonót vesznek fel, májusban pedig ugyanilyet, csak párnázott szegély nélkül.
Júniusban megint egy váltás hitoe kimonóra, júliusban kreppselyem, augusztusban pedig a gézszövésű selyemkimonó kerül elő a dobozokból.
Szeptemberben pedig ők is visszatérnek az avase kimonó viseléséhez.
A gésák életében még egy fontos momentum van, ami az évszakok váltakozásához kötődik, mégpedig a gallér. A gallérból csak egy vékony csík látszódik ki hátul, mégis rendkívül fontos. Minden júniusban eltávolítják a gondosan felfércelt gallért, és júniustól augusztusig roselyemből készült gallért viselnek.

Nemcsak a minták helye a kimonón, mennyiségük meghatározó, hanem a minták maguk is nagy jelentőséggel bírnak.
Udvariatlanság, de inkább nevetség tárgyává válik az, aki egy adott évszakban, oda nem illő mintázatú kimonóban jelenik meg. Virágok, lepkék, mindenféle állat, növények, a tenger hullámai, legyezők, egy nyugati ember számára is felismerhető évszakra utalnak, viszont vannak Japánban meghatározott minták, amik furcsának tűnhetnek, de ha megindokolják az okát, mégsem tűnik olyan furának a minta használata.
Utalhat a minta konkrét hónapra, például a fenyő a január hónap motívuma, a szilvavirág a februáré, írisz a márciusé, de utalhat magára az évszakra is (tavasz – cseresznyevirág, nyár-pisztráng, ősz-juharlevél).
Viszont olyan motívumok is vannak, amik egy nyugati szemlélő számára érthetetlenek, mert számára nem az évszakhoz kötődnek: a hópehely sem kifejezetten téli minta, viszont télen ünneplik az újévet, amihez hozzátartoznak a darvak, a felkelő nap, ami nyugati országokban nem kifejezetten a telet jelképezi.
A mintákkal egyetemben a színek is szorosan kapcsolódnak az évszakokhoz. Még nagyon régen, a Heian-korban találtak ki egy színkombinációs táblázatot, amelyet azóta is használnak, igaz kissé leegyszerűsített, átalakított formában, hogy manapság is megfeleljen a jelenlegi kimonódivatnak. A színkombinációk neve illetve a színek mind-mind a természetből vett képek, habár ha valaki elolvassa a táblázatot a név és a hozzátartozó színek között sokszor nem talál kapcsolatot.
Csak érdekességképpen íme az Ogasawara Illemiskola táblázata:

Hónap - Név - Elöl - Hátul
Január - Fenyő - Élénkzöld - Mélyvörös
Február - Vörös szilvavirág - Karmazsinvörös - Bíbor
Március - Őszibarack - Őszibarack - Khaki
Április - Cseresznye - Fehér - Burgundivörös
Május - Narancsvirág - Sárgásbarna - Bíbor
Június - Üröm - Élénkzöld - Sárga
Július - Liliom - Vörös - Sárgásbarna
Augusztus - Tücsökszárny - Cédrusbarna - Égszínkék
Szeptember - Őszirózsa - Levendulakék - Burgundivörös
Október - Lóhere - Rózsaszín - Palakék
November - Juhar - Cinóbervörös - Szürkéskék
December - Krizantém - Levendulakék - Mélykék

Direkt hagytam ki a kimonók díszítési technikáját, mert az szintén egy terjedelmes fejezet lenne (Ayuminak volt igaza, ezt képtelenség belesűríteni egyetlen bejegyzésbe).
Néhány szót azért hadd ejtsek róla, csak úgy bevezetésképpen.

Mint fentebb említettem, az anyag, a színek, a minták mind-mind fontos jelentéssel bírnak, viszont ugyanúgy a szövés a díszítés technikája is.
Selyemkimonó és selyemkimonó között is van különbség attól függően, hogy „szőtt” (vagyis szövés előtt festették a szálakat) (ori) vagy „festett” (a kész szövetet festik, díszítik) (some) díszítésről van-e szó. (Általában véve a szőtt technikával díszített kimonók a hétköznapi viselethez tartoznak, míg a „festett” kimonók az alkalmi kategóriába esnek.)
Festett kimonók közül a címerrel ellátottak a legelegánsabbak, a címer nélküliek esetében a minta helye, mennyisége és milyensége a mérvadó a ranglistán.
Az úgynevezett „tsukesage” kimonók gyakorlatilag bármilyen alkalomra felvehetőek (kivéve az olyan formális események, ahol kifejezetten a fekete homongi kimonót kell viselni). Nincs rajtuk címer, a minták elöl és hátul különböznek, leginkább a szegélyek vannak díszítve.
A formalitási rangsorban a komon kimonó következik, ennek jellemzője, hogy kisebb motívumokból van összeállítva a díszítés, ugyanakkor ez a díszítés nagyon sűrű. Azt, hogy milyen rangú-rendű eseményen lehet viselni, a hozzá felkötött obi dönti el.
A kimonóknak számos fajtája létezik, állítom annyi van belőlük, mint égen a csillag, de mindről képtelenség írni (pláne adatot szerezni).
A fent említett kettőn kívül még az iromuji illetve a deso kimonó a legelterjedtebb. Az iromuji kimonó szolidabb, visszafogottabb. A legünnepibb viselet, mint említettük az ötcímeres fekete selyemkimonó – ennek megfelelője egy gésa ruhatárában a deso kimonó, amely szintén fekete selyemből készül, az öt címeren kívül pedig a szegély mentén festett és hímzett mintákkal van díszítve.

Az obikról szintén nem írtam, azt hiszem ez is egy külön fejezet lesz, mert ezt már végképp nem akarom ide besűríteni. :/

(Forrás: Liza Dalby: Gésa, Kiharu Nakamura: Kiharu, a gésa, Ursula Richter: A gésa mosolya)

2 megjegyzés:

  1. Szia! A japán kimonóról írok cikket egy jövendőbeli oldalra és azt szeretném megkérdezni, hogy használhatnám e a bejegyzéseidet mint forrást. Egyébként nagyon tetszik az oldalad :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nyugodtan használhatod, de kérlek tüntess fel forrásként. :)
    Köszönöm! :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...