2010. november 15., hétfő

#17 - Iki

Elvileg a kimonókról szóló bejegyzések következnének, de ahhoz könyvre van szükségem, hogy ne írjak ostobaságot a mintákról.

Így az most csúszik, és helyette írok az "iki"-ről.

A szöveg kisebb módosításokkal Liza Dalby Gésa c. könyvéből származik. Azért ezt használom, mert eddigi olvasmányaim alapján ő volt az, aki a legjobban össze tudta foglalni, mi is az az iki.

Kezdjük egy kis bevezetővel. A 18. században Japánban a városok kereskedő- és kézműveslakossága érdekszövetségekbe tömörült. Ez a réteg alakított ki egyfajta öltözködés- és viselkedéskultúrát, a "beszédes" eleganciát, amit leghitelesebben a gésák testesítettek meg.

Ez volt az iki (いき vagy ), egy szokatlanul merész, mégis ellenállhatatlanul vonzó stílus, amelyben a saját életfilozófia nyert kifejezést. Az iki harmonikusan egyesítette a természetes emberi érzést az uralkodó esztétikai ideálokkal, és az ízlés kreatív erejével magát az életet is művészetté alakította át.

"Az 1800-as évek elején egy gésa számára az volt a legnagyobb elismerés, ha ikinek tekintették. Ekkorra már a yuujo-k, vagy kurtizánok ennek a stílusnak homlokegyenest az ellenkezőjét képviselték. Cifra díszítésű, vastagon bélelt kimonójuk, vastag, rikító sminkjük, elcsépelt sztereotípiákból álló, mesterkélt beszédük köznevetség tárgya volt az előkelő társaságban. Ashiroto ("nem hivatásos") nők ugyancsak nem voltak ikinek tekinthetők: a hajadonok félénkségét vagy a háziasszonyok szerénységét természetesnek és helyénvalónak tekintették, de őbennük nem volt semmi érdekes. Az a stílus, amelyet a gésák képviseltek, egymással szemben álló esztétikai kategóriák kényes egyensúlyán alapult, és hogy fenntartsák ezt az egyensúlyt, a gésák idejük java részét öltözködésük, viselkedésük, beszédmodoruk és művészetük csiszolásával, tökéletesítésével töltötték.

Annak ellenére, hogy rengeteg időt fordítottak a megfelelő hatás elérésére, ebben mégsem volt semmi mesterkéltség. Valójában az iki maga volt a keresetlen, természetes elegancia. Az igazán iki gésák mértéktartóan, mégis művészi módon festették ki magukat, szemben a férjes asszonyokkal, akik viszont túl sok sminket használtak. A gésák általában egyszerű, természetes színű, egységes mintájú (például csíkos), úgynevezett komon stílusú kimonót hordtak, és övkendőjüket hátul laza csokorba kötve vagy simán négyzetesre hajtogatva viselték. Mi sem volt idegenebb tőlük, mint a yuujo-k öltözködésére jellemző, ezüstös szegélyű felhők között lebegő aranysárkányokkal vagy hímzett bazsarózsák fölött repkedő pillangókkal díszített rikító színű kimonó. A gésák öltözéke csupán finoman utalt az erotikára, s nem harsányan hivalkodott vele."

(Az olvasóban felmerülhet, hogy... de hát a maiko-k élénk színű kimonói és tengernyi hajdísze?? Nos, korábban már volt róla szó, egy maiko még nem tekinthető teljes értékű gésának. Ő csak egy növendék, akinek nagyon sokmindent kell még megtanulnia. Így a "gésa" szó inkább használatos a geikokra, mint a gésatársadalom teljes értékű tagjaira. - szerk.)

„A harsány cifraság, az olcsó ragyogás kerülése mellett az igazán iki stílusban mindig volt valami merészen újszerű. A tokiói Fukagawa hanamachi gésáinak neve elsősorban az öltözéküknek köszönhetően vált fogalommá az iki világában (A városnegyed alapján, ahol éltek, Tatsumi gésáknak is nevezték őket.) A kimonójuk fölött haorit – bő szabású kiskabátot – viseltek, mely elegánsan férfias hatást keltett, ugyanúgy, mint a nyugati nőkön a testre szabott öltöny. Ennek az öltözködési stílusnak olyan sikere lett, hogy nemsokára országszerte a haori gésa kifejezéssel utaltak az eszményi gésára, a független, büszke, művelt, előkelő nőre, aki kizárólag a művészetének és a művészetéből él.” (Más kérdés, hogy mikor országszerte elterjedt divat lett haorit viselni a kimonó felett, a Fukagawa gésák már nem viselték többé, s gésákon azóta sem látni haorit a kimonó felett.)

(A fenti részből megint kiviláglik, ami még az első bejegyzések egyikében írtam - régen a gésák diktálták a divatot. – szerk. )

„A Fukagawa-gésák arról is híresek voltak, hogy nem viseltek tabizoknit. A korabeli képzőművészet egyik kedvenc témája, a hóba kilépő gésa fekete, lakkozott fapapucsba bújtatott finom, fehér lábfeje, maga volt a megtestesült iki. Érdekes módon az igazi ikit nem a nyilvánvaló erotikus töltés képviselte ezeken a képeken, hanem az erős jellem és bátorság, amelyre maga a cselekedet utalt.

Ugyanakkor az erotika ma is tagadhatatlanul része az ikinek, és nem kis mértékben felelős az ellenállhatatlan vonzerőért, amelyet csodálóira gyakorol. Egy elszabadult apró hajtincs egy egyébként tökéletesen megmunkált frizurában, egy fekete selyemkimonó alól kivillanó vörös gallérszegély, egy, a megfelelő pillanatban felvett és elegáns kéztartással megpengetett shamisen – ezek az iki legjellegzetesebb, klasszikus képei, amelyek mindegyike a gésák világát idézi.

Az ikihez hozzátartozott az őszinteség is, de korántsem a fiatalok spontán rajongásának vagy a tapasztalatlanok naivitásának eredendő őszintesége, hanem egyfajta művészien kimunkált nyíltság, amely szerves része volt a különböző szerepekből megformált gésaimázsnak. A tizenkilencedik század derekának népszerű regényírói gyakran intik olvasóikat, hogy őrizkedjenek a yuujo-któl, akik ugyanúgy kereskednek érzéseikkel, mint a testükkel, szemben a gésákkal, akiknek hűségében nem fognak csalatkozni, ha egyszer megnyerték őket. Az igazi iki stílus kifinomult, de soha nem bántóan mesterkélt, ártatlan, de nem naiv. Ahhoz, hogy egy nő iki lehessen, szüksége volt kellő tapasztalatra, arra, hogy a szerelem édességét és keserűségét egyaránt megismerje. Fiatal lányok csak ritkán rendelkeznek ilyen érettséggel. Igazán iki csak az a nő lehet, aki már túl van a fiatalkorán.

Az iki korántsem volt elvont ideál, amelynek a nők mindenáron igyekeztek megfelelni. Ezt az életstílust a gésák alakították ki, és mai is szerves része annak az élő gésaképnek, amelynek tükrében látják magukat.

A gésának minden körülmények között gondosan ügyelnie kell a látszatra, és kellő akaraterővel képesnek kell lennie eltüntetni a látszat és a valóság közötti különbséget."

2010. október 17., vasárnap

#16 - Különleges alkalmakkor viselt és modern kanzashik

Élénk színű kanzashik

Ezek fesztiválok, különleges alkalmakkor láthatóak.
Az élénk, hivalkodó, figyelemfelkeltő színek az örömöt, az ünneplést jelzik, a tavasz újdonságát, esetleg a nyári szabadságot. Általában az ilyen kanzashik sokkal élénke
bb, vibrálóbb színűek, sokkolóak, mindez arra irányul, hogy felkeltsék az emberek figyelmét.
Nem sorolhatók be semelyik hónapos kanzashinak és nem is kifejezetten hasonlítanak egyetlen, természetben előforduló virágra.
Ezeknek a funkciója tényleg az az euforikus öröm kifejezése, ami fesztiválok alkalmával körbelengi a rendezvényeket.


Kusudama Kanzashi

Színes papírlabdára emlékeztet, főként a korábbi időszakokban, korokban volt divat.
Nagyon kevés lógó kiegészítőt tartalmaz, esetenként egyáltalán nem is.
Habár nagyon hasonlít a papírforgóra, amit gyerekkorunkban is sokat készítettünk (én legalábbis igen), de különbözik attól. Ez egy teljes, szabályos gömbforma, Tsumami technikával készítve, nem lóg ki egyetlen részük sem, mint a szélforgónál a forgók sarkai, hanem tényleg egy szabályos gomb alakot formál.

Leginkább a februári Setsubun fesztivál alkalmával találkozhatunk ilyen kanzashival.


Szélforgó kanzashi

Leginkább a nyári hónapokban, és a nyári fesztiválok idején találkozhatunk ezzel a kanzashival. Leginkább azt hivatott jelképezni, hogy a nyári hőségben, a lágy szellő csodálatos színekben pompázva hűsíti az ember felhevült érzékeit.
Vagy egyetlen hatalmas szélforgóból áll egy kanzashi, vagy több, apróbb méretűből, csoportba rendezve.

A színeit tekintve a leggyakoribb az, mikor a szélforgó minden ága más-más színű, és másképp is hajtják ezeket a kanzashikat, mint a hana kanzashikat. Az eredmény tényleg az, mintha a maiko egy színes
szélforgót viselne a hajában.


A Felnőtté Válás Napja (成人の日, Seijin no Hi)

Ez nem kapcsolódik a gésákhoz, de gondoltam, azért ennek is helyet kéne szorítani. Japánban megünneplik, ha a gyerekek elérnek egy bizonyos kort, így létezik a lányok napja, a fiúk napja, stb. Ilyen a Felnőtté Válás Napja is.
Ilyenkor gyakran látni fiatal lányokat, gyönyörű furisode kimonókba öltöztetve, hajukban kanzashi.
A Felnőtté Válás napja Japánban Január második hétfője, minden lány akkor ünnepli, mikor belépett a 20. életévébe.

Ez a fajta kanzashi különböző színű lehet, általában kifejezetten téli színekben pompázik, de előfordulhat lágyabb, tavaszias színekben is.


Tűzijáték kanzashi

Ilyen kanzashit nyáron láthatunk, legtöbbször júliusban, ugyanis a gioni fesztiválok jellegzetes eleme az éjszakai tűzijáték.
A tűzijáték kanzashi fényes anyagból készül, általában valami ékszerrel a középpontjában, hasonló kinézetű az augusztusban hordott pampafű kanzashi.
Ezt a fajta kanzashit viselik nyáron yukatához is.




Különleges és modern kazanshik

Ide leginkább csak néhány mutató kép kerül. Mostanában egyre többször megfigyelhető, hogy a kanzashikban is hódít a modern világ. Itt nem mobiltelefon-kanzashit képzeljünk el, hanem hogy a hatjogatott szirmokból nem virágokat építenek fel, hanem akár egy komplett minivárost.

Zárásul két kép Kotoháról, aki híres volt a különleges kanzashijairól, melyek legtöbbjét külön neki tervezték és készítették el.
Mindenki nagyon szomorú volt, mikor kilépett. :(
De ha minden igaz, mostanra már boldog feleség. :D

2010. október 8., péntek

#15 - Őszi kanzashi-k

Az őszi kanzashik jellemzői, hogy az őszi virágokon kívül, tipikusan őszi motívumok is szerepet kapnak a díszítésben. Így a gyakori krizantém, kínai harangvirág, hulló, sárguló falevelek (főként japán juhar) és mindenféle füvek mellett akár csupasz ágak is lehetnek a kanzashi díszítő elemei között.

Szeptember

A szeptemberi kanzashik fő jellemző virág a kínai harangvirág (kikyou) (nekem az egyik kedvenc virágom – szerk.). A magyar nevei között még megtalálható a léggömbvirág elnevezés is, hátha így valaki jobban ismeri, latin neve: Platycodon grandiflorus. Érdekes, hogy angolul japán harangvirágnak hívják, őszintén szólva nem tudom magyarul miért kínai, amikor a géncentruma is japán. Magyar virágn
evek, hehhe.

Kínai harangvirág (kikyou)

A szeptember nagyon sok változást hoz Japánban is, a természet színvilágát, a hangulatot nézve, megérkezik az ősz.
A nyári szünetnek vége, a fesztiváloknak is vége már, mindenki visszatér iskolába, munkába. A nyári virágok többsége szeptemberre már elnyílik, a kínai harangvirágot kivéve. Ez még ilyenkor is nyílik, élettel, frissességgel telítve az ősz haldokló világát. (Magyarországon korábban nyílik, és augusztus közepe-végén befejezi a virágzást. Nekem kettő is van a kertben, minden évben izgatottan várom, hogy nyíljon, ugyanis a bimbók kibomlásakor halk pukkanást lehet hallani. Ebből ered a léggömbvirág elnevezés. Levegővel felfújt lufi-szerű bimbói, egy pukkanás kíséretében nyílnak ki.)

Nemcsak nálunk van számos elnevezése, a világon mindenütt, minden nyelven halomnyi elnevezését ismerik. (Ezért jó, ha egy virágnak több nevét is ismerjük, mert előfordulhat, hogy valahol fogalmuk sincs miről beszélünk, ha nekiállunk mondjuk léggömbvirágról beszélni…)
Kelet-Ázsiában, eredeti előfordulási helyén a gyökérét gyógynövényként használják, megfázást kezelnek vele.

A virág maga háromféle színben látható – kékben, fehérben és rózsaszínben. A leggyakoribb közülök a vibráló kék színben pompázó virág. Öt, végükön kicsúcsosodó szirma van, nagyon sokszor asszociálnak a virágról Abe no Seimei*-re és az Öt Kínai Elemre**.

Érdekesség, hogy Japánban az ötágú csillag sokáig „haranvirág pecsét”-kétn volt ismert, pont azért, mert öt csúcsos szirma kinyílva egy ötágú csillagot formáz. Pont ezért ez a virág gyakori szimbóluma az Onmyoryo***-nak.

A kikyou kanzashi nagyon sokféle technikával, anyagból készülhet, leginkább tsumami kanzashiként készítik el. A csúcsos virágszirmok egy középpontból indulnak, és geometriailag pontosan egyenlő távolságra helyezkednek el egymástól a csúcsaik, ezzel tökéletesen imitálva a virág ötágú csillag alakját.
Kanzashiban is leginkább a vibráló kék színt használják, nagyon ritkán találkozunk kanzashiként bármelyik másik színnel, ha más színt is használnak benne, leginkább keverik a színeket egymással. (Én még nem is láttam olyan kikyou kanzashit, amelyik kizárólag fehér, vagy rózsaszín lett volna, ellenben kékkel rengetegszer találkoztam.) A kikyou kanzashi virágai állhatnak egyedül, csoportosan, illetve más virágokkal, motívumokkal keverve.

Szeptemberben Kikyou helyett a kanzashi még ábrázolhat bokorherét, japán lázgyökeret, Kudzu-t, ritkábban már ebben a hónapban is találkozunk az általában október krizantémmal.

Október

Az igazi lombszíneződés Japánban októberben következik be, ilyenkor már tényleg csak néhány virág pompázik, ezért még hangsúlyosabb szerepet kapnak az ősz jelképei.
Különleges látványt nyújtanak a zöldben pompázó örökzöldek, és közöttük az élénk narancssárga színeivel domináns lombhullató fák, közülük is a legismertebb és legnépszerűbb is egyben a japán juhar. (Van egy japán fényképész, én imádom a képeit, az előző blogon az ő fényképe volt a fejléc, előszeretettel fotózza a japán juharokat az lehető legelképzelhetetlenebb szögből, néha már attól a hideg ráz ki, ha belegondolok hová mászott fel egy-egy képért. Deviantarton megtaláljátok, jyoujo néven regisztrált.)
Viszont ebben a hónapban a legnépszerűbb kanzashi motívum a krizantém. Gondolom nem kell bemutatnom, mennyire fontos szerepet tölt be a krizantém Japán életében. (A 16 szirmú krizantém a japán császári család jelképe.)


(A következő linken többet is megtudhattok a krizantém japán, illetve kínai mitológiában betöltött szerepéről:
http://oreganeniked.hu/news/4290/a_krizantem_legendai)

Krizantém (kiku)

A krizantém nagyon régóta és nagyon fontos szerepet játszik az ország életében. Már a Kr. előtti 15. században is termesztették Kínában egészségügyi okokból gyógynövényként. Kr. utáni 8. században került Japánba. Nem sokkal később a virágot a császári család jelképévé választotta, s ezután már csak és kizárólag a császári család tagjai viselhették. Így lett a krizantém a császár iránti feltétlen hűség jelképe is egyben. Nagyon jól példázza a fontosságát, hogy minden évben megtartják a „Boldogság Fesztiválját”, s a krizantém a fesztivál jelképe, illetve fő ünnepeltje.
(Japánban Krizantém érdemrend is van egyébként, illetve a krizantém pecsétet nemcsak a császár használja, a motívumot több shinto szentély is átvette. A Kasumigajo kastély romjainál pedig minden évben történelmi babakiállítást is rendeznek. Nem mellesleg a japán költészetben a krizantém metaforikus utalás a homoszexualitásra. Akit érdekel miért, wikipedia-n fennvan a magyarázat…. xD)

Habár az egész világon nagyon sok, változatos fajtája létezik, a japán krizantém nagyon különleges még ezek között is, hatalmas méretével és rengeteg szirmával, amik a középponthoz viszonyítva körkörösen helyezkednek el. Egy krizantémfej ebből ennél a fajnál akár 20 cm átmérőjűre is megnőhet. (Azért ebbe gondoljatok bele, nekem az bőven nagyobb, mint a tenyerem, az ujjaimmal együtt, pedig nincsenek rövid ujjaim.)
A kiku kanzashi szirmai tsumami technikával hajtogatott szirmokból tevődnek össze, akár 5-6 sor virágszirmot is készítenek, ettől tényleg olyan monumentálisnak tűnik a virág (és az is, méretét tekintve).
A kiku kanzashi jellegzetesen meleg színekből készült, sárga, narancssárga, illetve piros a leggyakoribb színválasztás.

Néha, ritkábban találkozhatunk más színekkel is, például fehérrel, de ez nagyon ritka, és inkább az őszi színek dominálnak. Néha előfordul, hogy azért, hogy feldobják a kanzashit, több színt kombinálnak össze, és így átmenetes színűek lesznek a virágok.
Leggyakoribb felépítés szerint az, mikor egyetlen hatalmas virágból áll a kanzashi, de ritkábban előfordul, hogy több, kisebb krizantém alkot virágcsoportot. Előfordulhat, hogy kiegészítőket is tesznek a virág mellé, de egyiknek sem szabad átvennie a dominanciát, ez a kanzashi a krizantémról szól.

November

Ebben a hónapban egyre jobban közelítünk a tél felé, a virágok elnyíltak, a levelet csodálatos színekben pompáznak. Nem véletlen tehát, hogy e hónap kanzashijait a színpompás levelek inspirálták – a rikító narancssárga juharlevelek. A juhar levelek színeződésének, szépségének megfigyelése körülbelül olyan ünnepséget jelent, mint tavasszal a cseresznyevirágzás.

Ezek a novemberi kanzashik narancssárga, piros vagy sárga színekben pompáznak. Állítólag van olyan kanzashi is, amelyik egyetlen nagy juharlevelet ábrázol, én ilyennel még nem találkoztam, de narancssárga juharlevelekből álló csoport nagyon gyakori ebben a hóanpban.
A juharleveleken kívül még a Ginkgo, illetve Ámrafa levelek is lehetnek a kanzashi motívumai.


*Abe no Seimei: egy Heian-korban élt, nagyon híres onmyōji, azaz okkultista. Legalábbis jobb szót nemigen találtam az onmyōji-ra. Egyszemélyben volt filozófus, tudós és az okkultista tudományok szakértője. Közvetlenül a császárnak és fő hivatalnokoknak dolgozott, jósolt is, ha az volt a kérés. Rendkívül hosszú életet élt és állítólag mágikus képességei voltak. Ha valakit bővebben érdekel, nagyon sok információt találhat róla az interneten, sőt animékban, mangákban, doramákban is szerepel, mint karakter.

** A kínai hagyományok szerint öt elem van a természetben, nem négy. Ezek: fa, föld, víz, fém, tűz

*** Onmyoryo: nem tanultam a taoizmusról, majd megkérdezem, mi ennek a magyar megfelelője hivatalosan, de elvileg egy taoista hivatal, amely a „föld jóslásra” (geomancy) specializálódott.

Forrás: kanzashigarden

2010. szeptember 24., péntek

#14 - Nyári kanzashi-k

A nyári kanzashik készítésekor általában a következő motívumokból válogatnak: lepkék, bazsarózsa, fű (zöld színben), fűzfa, madarak, tűzijáték, rózsa, szitakötők, bogáncs, legyezők, koi pontyok.
Szerencsére a nyári hónapok közül, mindegyikhez találtam bővebb leírást, úgyhogy itt mind a három hónap részletesen le lesz írva.

Június

Június a nyár első hónapja, egyben az esős évszak kezdete is Japánban. Az eső, és a megfelelő mennyiségű, meleg napsütés hatására számos gyönyörű virág nyílik ebben az időben, ennek megfelelően alakították ki az erre a hónapra jellemző kanzashikat, tükrözve a hónap esős voltát.

Fűzfa (yanagi)

A fűzfa különleges szerepet kap ebben a hónapban, ugyanis tipikusan vízparti élőlény, mely minden mennyiségben imádja a vizet. Nagyon változatos időjárási viszonyokat elvisel, vízparttól viszonylag távol is túlél, de legjobban a vízközeli helyeket kedveli, s a júniusi esős időszak alatt rendkívül nagyot nő Japánban.
Júniusban ébred igazán a természet, az eső mintegy felébreszti az addig pihenő természetet, az eső és a nap sugarai elől az emberek esernyők alá bújnak. Habár ez a hónap nem bővelkedik fesztiválokban, azért nagyon sok japán esemény történik a június-július hónapokban esedékes esős évszakban.
Gondolom mindenkinek eszébe jutott, hogy a gésák miért kedvelik annyira ezt az évszakot. Kanzashi formájában viselhetik az egyik olyan motívumot, amit jellegzetesen a gésák világával párosítanak – a virágok és fűzfák világa. Ha már fesztiválok nincsenek, zárt ajtók mögött az esőtől elbújva, tehetős férfiak élvezik e tehetséges, tanult hölgyek társaságát.

Nagyon sok fajtája létezik a fűzfának, de kanzashiként ezek nem különülnek el egymástól jelentősen. Sokféle anyagból készülhet, de legkedveltebb a selyem, a leveleket pedig tsumami stílusban hajtogatják. A yanagi kanzashi élénkzöld, ritkábban világos zöld színű, a levelek pedig tipikusan lefelé lógnak, hasonlóan a szőlőindák ábrázolásához. Sokszor előfordul, hogy a zöld fűzfa-kanzashi egyszínű zöldjét, apró virágok színe töri meg, feldobva ezzel a kompozíciót.
(Elvileg az apró, általában pirosas-rózsaszín virágok a fűzfa porzós virágait hivatottak jelképezni, de itt most nagyon előbújt belőlem a kertész, és itt eléggé elhibázták a valódi virág reprodukálását… de ettől még nagyon szép ^___^ )

Sokszor készítenek birabira kanzashit is a yanagi kanzashihoz. A kevésbé formális eseményeken gyakran viselik különböző színű, formájú variációit. A tradicionális kinézetű yanagi kanzashinak jellemző részlete, hogy a lelógó indák végén apró, ezüstcsengők vannak. A modern variációi élénk színűek, követik az épp aktuális divatot.
A legáltalánosabb fűzfa-kanzashinál nagyon sok indából tevődik össze a kanzashi, az indák különböző hosszúságúak, csakúgy, mint az igazi fűzfák esetében.

Hortenzia (ajisai)

A hortenzia egy másik, ebben az évszakban nyíló, szeretett növény. Nagyon sok fajtája van, és elviseli a Japánban változékony klímaviszonyokat. A virágai nagyon hosszú életűek, kora tavasszal jelennek meg, és egészen augusztusig pompáznak a virágai. Ebben a hónapban különleges figyelmet kap a növény, ugyanis általában júniusban kezdik mutatni színüket a virágok. A kanzashi-kon általában kék színnel ábrázolják, annak ellenére, hogy az élénkpirostól a kékig bármilyen színűek lehetnek a virágai – a talaj pH értékétől függően változik a virágok színe.
A virágok szirmait tsumami stílusban hajtogatják, általában selyemből. A virágok négy szirmúak, apró, kiemelkedő középpel. A virághoz tartozó apró levelek hasonló stílusban készülnek, a virágok alól kandikálnak ki kis csoportban.

A különböző színvariációkat gyakran használják a modern változataiban, kevésbé formális alkalmakkor. A virágok több kisebb, vagy egy nagy csoportban vannak elrendezve, sosem egyedül. Néha apró lepkéket, csengőket is találunk az ajisai kanzashi-ban, de ez ritka.

A nyári hónapok közül nekem a Júniusban hordott kanzashik tetszenek a legjobban, annak ellenére, hogy a júliusi, évente változó gioni divatért is odáig vagyok és vissza.

Július

A júliusi kanzashinál inkább a színeket, a stílust, a szimbolikát kell néznünk, ugyanis a júliusi kanzashi évről évre változik.
Júliusban, júniussal ellentétben nagyon sok fesztivál van, ezek közül a gésák szempontjából a legfontosabb, a Gion Matsuri. Ezen a fesztiválon minden évben más és más a „dizájn”, ennek megfelelően minden évben más-más a kanzashi-divat is, ami az aktuális stílushoz igazodik.

Kerek legyező (uchiwa)

Mint előbb említettem, a júliusban esedékes fesztiválok közül a gioni a leghíresebb. Ez talán a leghosszabb is, hiszen egész hónapban tart. Körülbelül a hónap közepén a 17.-e előtti 3 nap a leghíresebb, majd a fesztivál július 17-én teljesedik ki a Yamaboko Junkō felvonulással.

A legyező a gioni fesztivált jelképezi, hiszen a legezőtáncok fontos részét képezik a gésák tradicionális táncainak. Minden évben változik, de inkább csak apróbb változásokat képzeljünk el. Leggyakraban kör alakú legyezőt ábrázol, de például az idei, 2010-es dizájn kicsit mégis más, arról is rakok be képet.

Talán azért ez a kör alakú legyező az ekkor használt szimbólum, mert ezt a fajta legyezőt lehet leginkább látni, ahogy a nyári melegtől kitikkadt embereket hűsíteni próbálják magukat.
A kanzashi fő alakja, hogy apró legyezőkből tevődik össze, melyek díszítése az, ami leginkább változik. Általában mizuhiki fonalak, fadarabok, tsumami stílusban készült virágok, levelek díszítik a legyezőket. Gyakran készítenek bira-bira részt és apró csengettyűket is használnak a díszítéshez. Leggyakrabban a legyezőket csoportban helyezik el, de előfordulhat egyetlen nagy legyező alkalmazása is.

Augusztus

Az augusztus az utolsó hónap, mikor még élvezhetjük a nyár utolsó lehelletét, az utolsó lehetőség, hogy kiélvezzük a nyár szabadságát. Az augusztusban kanzashinak használt növény hűen tükrözi a felkészülést az őszi változásra, a színkavalkádos nyári fesztivált idézik.

Pampafű (susuki)

Augusztusban Japánban az abszolút pihenés hónapja, ekkor nagyon sokan mennek szabadságra, és a diákoknak is ekkor van egy rövid nyári szünetük. Habár olyan látványos, híres fesztiválok nincsenek, de mégis, ez az az időszak, amikor kipiheni magát mindenki, és felkészül, hogy ősszel ismét iskolába járjon, dolgozni menjen – vissza a dolgos hétköznapokba címmel.
Japánban nagyon sok helyen látjuk a pampafüvet, főleg műveletlen, ápolatlan területeken. Magasra nő, elég nagy helyet is foglal egy idő után, és viszonylag igénytelen növény. A szárazságot jól tűri, viszont télen fagyérzékeny – persze csak a magyar viszonyokat nézve, Japánban elég ritka a nálunk annyira ismert -10- -15 fok.

Habár a növényt nem fogyasztják, a hosszú, vékony leveleket gyakran használják dekorációnak, miután kiszárították őket. A látvány, ahogy a lágy szellő meg-meglibbenti a hajlékony leveleket, gyakori ábrázolása a könnyed nyári szellőnek a japán művészeti alkotásokban. A növényt magát nehéz, szinte lehetetlen kiirtani, ezért is tartják hasonlatosnak a gyomokhoz, minden évben újra és újra kinő. A világ minden táján nagyon sokféle verziója él a pampafűnek, a japán fajtája mégis különleges szerepet tölt be a magas díszítőértéke miatt.
A susuki kanzashi többféle anyagból készülhet, de különleges jellege miatt színjátszó, fényes papírból készül. A szín amit használnak, leginkább élénkrózsaszín, ezüst, vagy ritkábban piros. A maiko-k ezüst színűt viselnek, de a levelek hátulja rózsaszínre van festve, hogy még élénkebbé, színjátszóbbá tegye a kanzashit.
A kialakítása, a hosszú levelek elrendezése spirális, a spirál közepén egy ezüstszínű kristállyal díszítve, hogy mégiscsak virág-jelleget adjon a kanzashinak.
Apró csengőket, bira-bira-t is használnak díszítésnek. Ebből a kanzashiból kifejezetten olyan darabokat látunk, ahol egyetlen, nagy susuki-t ábrázol a kanzashi, de ritkábban láthatunk 3, vagy annál több virágból álló csoportos ábrázolást is.

Augusztusban a pampafű kanzashin kívül láthatunk még legyezőket, bíborszínű hajnalkát (asagao) ábrázoló kanzashit is.

A leírásból láthatjuk, hogy míg a tavaszi kanzashik esetében, az akkor nyíló virágokat használják fel a kanzashik kialakításához, addig nyáron inkább az évszak, a hónap jellegzetességeit, időjárási jellemzőit, a fesztiválokat használják fel, hogy a hajdíszek tükrözzék a hónapot, amikor viselik.

#13 - Tavaszi kanzashi-k

A tavaszi kanzashik nagyon sokszor tradicionális tavaszi jelképekből állnak, illetve ezek jelentik az alapjukat. Értem ezalatt a cseresznyevirágokat, cseresznyevirág-szirmokat, lepkéket, lilaakácot, magnóliát, íriszeket, nárciszokat, bambuszokat, orchideákat illetve a pávákat.

Március

A tavasz kezdete, ennek megfelelően alakultak ki az erre a hónapra jellemző kanzashik is.

Repcevirág (nanohana)

A repce sokáig virágzik, annak ellenére, hogy már koratavasszal mutatja élénksárga (ritkán fehér) színét, a virágok egészen tavasz végéig kitartanak, s csak akkor hervadnak el és vesztik el ezt a figyelemfelkeltő színüket. Mivel már koratavasszal látványos, ezért tekintenek rá úgy Japánban, mint a tavasz első lélegzetére, ami tényleg jelzi, hogy igen, a tavasz megérkezett.
A repce az egész világon kedvelt növény, és nemcsak élelmiszeripari hanem gyógyszerészeti szerepe miatt is.
Virágai erős kontrasztot alkotnak a tavasz kezdetén még csupasz földdel, mindenféleképpen szemet gyönyörködtető látvány egy repcemező.

A nanohana kanzashi virágai négy sziromból tevődnek össze, leggyakrabban sárga színben pompáznak, de néha előfordul fehér variációja is, illetve olyan is, amikor a sárga különböző árnyalatait és a fehér színt keverik. A nanohana kanzashi mindig virágok csoportját jeleníti meg, sosem egyetlen, vagy néhány virágot, és szinte mindig készítenek hozzá lelógó sziromsorokat és/vagy bira bira kanzashit. (A mellékelt képen pont egy ilyen látható, a virágszirmok különböző színűek, bira bira és sziromfüggöny is tartozik a kanzashihoz.)

Érdekesség a nanohana kanzashi esetében, hogy nagyon sokszor apró pillangók is találhatók a kanzashiban, ezzel is utánozva a természetet, mikor a virágok nyílásakor a lepkék elárasztják a virágokat.

Barackvirág (momo)

Egy másik, szintén viszonylag korai virág, a barackvirág, melyet használnak a tavasz jelzésére. Annyira nem gyakori mint az előbbi, nanohana kanzashi, vagy a későbbi suisen kanzashi, de előfordul.
A barackvirág lágy színei, elegáns alakja a jel, hogy a kemény télnek tényleg vége van, hiszen a barack kifejezetten fagyérzékeny. Ezért hát ha már nyílik, az tényleg azt mutatja, vége a télnek, a tavasz már itt van, a virágok nyílása pedig az új kezdetet jelenti.

Hasonlóképpen a szilvavirághoz (ume) ezt a virágot is előszeretettel figyelik meg a szigetországban. Habár nincs olyan népszerűsége, mint a cseresznyevirágnak, azért ez a növény is nagyon fontos szerepet tölt be a tradíciókban, a folklórban illetve a történelmi alakok történeteiben is.
(A japán mesekönyvemben van is egy történet Momotaro-ról, az őszibarack emberkéről. : ) )

A barackvirág kanzashi ábrázolása nagyon hasonlít az eredeti virághoz, amiről mintázták. Jellegzetesen öt darab, kör alakú sziromból áll a virág, középen pedig számos porzó áll ki a virágból, vagy puha rózsaszín gömbök ülnek a virág közepén. Nagyon sok árnyalatban találkozhatunk vele (ha találkozunk), de legtöbbször halványrózsaszín, fehér, illetve a barackvirágnak megfelelően átmenetes színárnyalatúak a szirmok.

Mint a nanohana kanzashinál, itt is csoportban helyezik el a virágokat gömb alakban, vagy kicsit hosszúkásan, egy vonalhoz igazítva őket. Gyakran helyeznek melléjük apró bogarakat, leveleket, amik itt-ott előbukkannak a virágok közül.
Az aktuális stílustól, divattól függően készítenek hozzá lelógó részt, illetve hagyják el azt.

Pünkösdi rózsa/Bazsarózsa (botan)

Szintén nagyon jellegzetes, és nagyon látványos virág. Bizonyára sokan láttak már hatalmas bazsarózsa virágokat (Én minden évben fotózom őket, nagyobbak jóval mint a teljes kezem kinyújtott ujjakkal). Habár a bimbók elég hamar megjelennek, és bontani kezdi szirmait a virág, a teljes nyílása csak később, tavasz végén, illetve nyár elején történik. Ennek ellenére márciusi kanzashivirágnak használják, ezzel is jelezve, hogy ha már a bazsarózsa nyílik, akkor hamarosan minden más növény is virágba borul. A megannyi szirom jelenti a tavasz boldog perceit és lehetőségeit, amivel az új kezdet ajándékoz meg minket.

Annak ellenére, hogy nemzeti virágnak tekintik, a bazsarózsa nem japán eredetű, hanem Kínából származik, onnan vitték be az országba évszázadokkal ezelőtt. Rengeteg fajtája létezik, ezek mind-mind nagyon különböző kinézetűek. Először nem kifejezetten kedvelték, majd olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy mindenki ilyen virágot akart a kertjébe.

A bazsarózsa kanzashi rendkívül kreatívan utánozza le a virágot, nagyon sok, körkörös szirom helyezkedik el spirálisan virág közepeként megjelölt pont körül. A szirmok kifelé haladva lesznek apránként egyre nagyobbak. Általában a bazsarózsa kanzashi egyetlen virágból áll, körülötte pedig apróbb virágcsoportokból.

A színvilágában erősen kötődik a növényhez, általában a pirostól a rózsaszínen át a fehérig tartó skáláról választanak egy színt, de előfordul narancssárga botan kanzashi is. Leggyakrabban lágy rózsaszín vagy bíbor árnyalatot választanak. Előfordul olyan botan kanzashi is, hogy minden szirom két színből tevődik össze, egyik szín a szirom belseje, a másik pedig a külső része. Gyakran helyeznek apró leveleket is a virág mellé, de leginkább a virágszirmok spirális elhelyezkedésére fektetik a hangsúlyt.

Nárcisz (suisen)

Nemcsak februári, de márciusban is használt kanzashi. A tél legvégén nyílik, s ennek a virágnak a nyílása jelzi, hogy a tél véglegesen véget ért, és eljött a tavasz. A fehér szirmok a tisztaságot és a békét jelképezik, míg a virág sárga közepe a felmelegedést, a napsütést és a tavasz érzetét keltik.

Maga a suisen-kanzashi tökéletesen ábrázolja magát a virágot, hat, hófehér ovális szirom, melyek vége kicsúcsosodóra van megformázva. A közepe a világossárgától egészen a narancssárgáig változhat, a porzók kilógnak a közepén. A külső szirmok az esetek többségében fehérek, de előfordulnak sárga szirmú ábrázolások is, ugyanúgy, ahogy a valódi nárciszoknak is sok fajtája van.

Általában a suisen-kanzashi három, közepes méretű nárcisz, háromszög alakban, vagy 6 kisebb virág, csoportosan elrendezve. Gyakran apró, zöld levelek lógnak ki a virágok alól, s ezek csak mégjobban kiemelik a fehér szirmokat. Egy másik alakváltozata ennek a kanzashinak, mikor egyetlen, magányos virág van csak a hajdíszen, mellette levelek, illetve nárciszbimbók.

Április

Míg márciusban még épp csak feléled minden, áprilisra már virágba borulnak a fák, virágok nyílnak, s minden kizöldül.
Ebben a hónapban két jellegzetes motívumot használnak fel kanzashinak, az annyira ismert és imádott sakura, azaz cseresznyevirágot, illetve a pillangó motívumot.

Cseresznyevirág (sakura)

Ez nagyon jelentős időszak Japánban, szerintem nem kell bemutatnom a cseresznyevirág iránti szeretetet és rajongást. Áprilisban egész Japánban virágba borulnak a sakura fák. A virágok a múlandó szépséget és az újrakezdés lehetőségét jelképezik. Nagyon sok fontos eseményt erre az időszakra időzítenek, így például az iskolaév kezdetét, az új munkákat, fesztiválokat. (Mielőtt összekeverednénk, Japánban nem úgy van az iskolaév, mint nálunk, hogy ősszel kezdünk, nyáron befejezzük és 2-3 hónap szünet. Náluk három részre van bontva az iskolai tanév, mind között rövidebb szünetek.)

Az, hogy mennyire fontos esemény a sakura virágzás az országban csodásan mutatja az, hogy még a hírekbe is bekerül. A tévében, rádióban etc. tudósítanak róla, hol, melyik körzetben épp hol tart a virágzás, és már a nyílást megelőző napokban bemondják, mikorra várható a sakura zensen (azaz a cseresznyevirág „front”). Évszázadok óta fontos esemény a cseresznyevirágok-nézése ünnep. A virágzó fák alatt piknikeket, mindenféle összejövetelt tartanak, családokkal, barátokkal, ekkora időzítik a szentélylátogatásokat, etc.
(Japán ismerősömék minden évben felkerekednek motorral és bejárják Japánt végig fényképezve az utat. :D )

Hatalmas mennyiségű cseresznyefa állomány található Japánban, így a sakura-virágzás idején gyakorlatilag cseresznyevirág-sziromban fürdik az ország. Nagyon sokféle színárnyalatban létezik, az egészen sötétrózsaszíntól a fehérig, de leginkább egy középrózsaszín árnyalat látható. Fajtától függő a virágzás ideje is, van, amelyik szinte azonnal ledobja a szirmait, melyeket messzire visz a szél, de van olyan fajtájuk is, amelyik akár egy hétig is teljes pompájában látható. Ezek a cseresznyefák díszcseresznyék, gyümölcsöt nem termelnek, csak virágukkal díszítenek, pont ezért szeretik őket ennyire. Könnyed, légies szépségükkel rövid ideig díszítenek, s aztán kizöldülnek, és semmiben sem különböznek a többi díszfától.

A cseresznyevirág kanzashi szintén igyekszik a virág pontos lemásolására. Általában rózsaszín, de előfordul fehér színben is, illetve gyakran keverik a fehér és rózsaszín szirmokat a kanzashikban. Jellegzetesen ötszirmú virágok, a szirmok mindegyikének a külső részén V alakú bevágás található. A sakura kanzashi kialakítása többféle lehet, előfordulhat virágok csoportja is, de akár egyetlen nagy virág is alkothatja a kanzashi fő részét, apró virágokkal díszítve körkörösen.

A sakura kanzashi esetében ugyanazzal találkozhatunk, mint a korábban említett momo kanzashinál, itt is apró virágokat, illetve lepkéket is el szoktak helyezni a kanzashiban díszítésképpen. Egyéb díszítőelemként előfordulhat még bonbori lámpásokkal, ezüst és arany mizuhiki zsinórokkal díszített sakura kanzashi, melyhez szinte mindig tartozik lelógó virágfüzér rész illetve bira bira kanzashi.

Pillangók (cho cho)

Ahogy a virágok, tavasz kezdetén, úgy bújnak elő a különböző bogarak is. A legáltalánosabban elfogadott dísz ebben a kategóriában a lepke, mely az öröm, boldogság, jószerencse és az új kezdet jelképe. Japánban nagyon sok képzettársítás kapcsolódik a pillangó motívumhoz, jelzi az élet különböző oldalait, a lelket és a reinkarnációt is. Megannyi méretben, színekben, fajtákként megtalálhatóak kanzashiként.
Gyakorlatilag bármiből készülhet, de leginkább selyemből készítik tsumami hajtogatási stílusban, mizuhiki zsinórokkal, illetve egyéb ékkel díszítve, általában ezüst színben (mármint a díszítés színe az ezüst általában). A cho cho kanzashi színei gyakorlatilag bármik lehetnek, de illenie kell a mellette viselt virág kanzashi színeihez, virágmotívumához. A lepke teste általában mizuhiki zsinórból vagy fémből készül, de néha az is előfordul, hogy az egész kanzashit tsumami technikával selyemből készítik.

A cho cho felhasználása a modern divat szerint kicsit megváltozott – manapság gyakran látni egyetlen nagy, egyedülálló lepkedíszt, illetve kisebb lepkét mint egy másik kanzashi kiegészítő része. Ha valaki egyetlen lepkéből álló cho cho kanzashit visel, a kanzashihoz biztosan tartozik egy csilingelő bira bira kanzashi.

Május

A májusban viselt kanzashikról sajnos nincs ilyen szép hosszú leírásom.

Két jellegzetes motívum az ekkor nyíli lilaakác (fuji), illetve az írisz (ayame). Mindkettő ekkortájt nyílik, és gyakran alkalmazott kanzashimotívum.
Mellettük használnak még ezüst pillangókat, ezeket általában a fent említett kétfajta kanzashiban a virágok közé tűzik.

Japánban az írisz a hősiesség jelképe. Alapvető fontosságú jelképes szerepe van a tavaszi fesztiválokon a fiúk számára. A jellegzetes kék színének jeletése „kék vér”. A régi Japánban az írisz egy fajtájáról úgy hitték megvédelmez a viharoktól, tájfunoktól, ezért igen gyakran a házak tetejére ültették. Egy másik fajtája a kakitsubata a sekély vizet, illetve az alacsony hidak jelképe – ez a legkedveltebb írisz a művészeti ábrázolásokban.

A lilaakácról annyit sikerült kiderítenem, hogy ennek a virágnak is van ünnepe Japánban (körülbelül április közepétől május elejéig tart).
Japánban a lilaakác színeit a nemességgel azonosítják. (Ezek után felmerül a kérdés, hogy a lilaakácot és annak színet a Fujiwarák miatt azonosítják a nemességgel, vagy az asszociáció miatt lett a Fujiwaráknak az a családnevük, ami….)

Személy szerint a tavaszi kanzashik a kedvenceim.
Legközelebb a nyári kanzashikról lesz bőbsezédű leírás. ^^

Közben szomorúan tapasztaltam, hogy a Hanamachi nevű gésákkal foglalkozó magyar oldal megszűnt.
Illetve valami miatt a Kanzashi Garden is eltűnt. :(

2010. június 14., hétfő

#12 - Téli kanzashi-k

Az elkövetkező bejegyzésekben a különböző hónapok kanzashi-jait fogom taglalni részletesebben.
Ezek a hajdíszek a „hana kanzashi” nevet viselik, mert az esetek nagy százalékában valamilyen, éppen aktuálisan nyíló virágot ábrázolnak.
Évszakokra fogom bontani őket, hogy áttekinthetőbb legyen.
A négy évszakon kívül lesz még két Hana Kanzashi-cikk, egyik a különleges alkalmakkor viselt kanzashikról, egy pedig az évszakhoz nem köthető, de gyakran viselt Hana Kanzashikról.

Az elkövetkező írások főként fordítások lesznek, amelyeket a Kanzashi Garden nevű oldal írásaiból fordítok.
Ezen az oldalon találtam a legrészletesebb leírást a különböző hónapos kanzashikról; vannak hónapok, ahol sikerült itt találnom már kész, bővebb leírást, viszont amely cikkek még hiányoznak, azok esetében csak rövid, érintőleges leírást tudok adni, főként a kinézetet leírva, annak hátterét nem.

Az első évszakunk a tél lesz, itt a januári és a februári kanzashi lesz bővebben taglalva.

A Téli Kanzashik

A téli hajdíszek általában jellegzetes, tradicionális motívumokat, szimbólumokat használnak a díszítésre, vagy a fő jellegét adják a kanzashinak, vagy a bázisát, az alapmotívumát, s mellette más, kevésbé tradicionális képek motiválnak: ilyenek például a szilvavirág, kamélia, hóval takart bambusz, fenyő, hópelyhek, csupasz fák, ágak.

December


A decemberi kanzashiknak van néhány, kizárólag ebben az időszakban használt motívuma, ezek közé tartoznak a Maneki cédulák (apró, keskeny üres papírok), rizssütemények, Mochibana (rizssüti virág).
A Maneki kanzashi általában ezekből az apró, keskeny, üres „tekercsekből” áll keverve más téli szimbólummal (hóval borított növények, hópihék). Ezt a fajta kanzashit maikok viselik, akik látogatást tesznek a Minamiza Színházba, hogy a két kedvenc kabukiszínészüktől aláírást kérjenek a tekercsekre.



Ugyanebben az évben szokás mochi sütiket készíteni – ez egyfajta rizssütemény, melyeket gyakran fákra is helyeznek, s mintegy apró fehér virágok ábrázolására szolgál, melyek szerencsét hoznak. Ugyanebből a célból használják a kanzashik díszítésére, egyéb téli motívumokkal társítva.


Újév

Erről lesz majd bővebben a különböző jeles alkalmakon viselt kanzashikról szóló bejegyzésben.
Röviden csak annyit jegyeznék meg, hogy ekkor viselik a hántolatlan rizst és szemek nélküli galambokat ábrázoló kanzashikat. A hántolatlan rizst ábrázoló hajdíszt a jobb, sikeresebb év reményében viselik, sok esetben jobb oldalon. (Megjegyzés: a hana kanzashikat általában az arc felett bal oldalon viselik.)
A szem nélküli galamboknak különleges szerepe van – a maiko, illetve geiko kifesti a galamb egyik szemét, majd megkér valakit (általában azt, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál), hogy fesse fel a galamb másik szemét.

Január


A január hónap kanzashi szempontból rendkívül érdekes, ugyanis a jellegzetesen januári Sho-Chiku-Bai kanzashin, illetve az újévi kanzashi motívumain kívül évről évre újabbak, kreatív, látványos kanzashik jelennek meg. Aki nem szeretné a két tradicionális formát viselni, ebben a hónapban lehetőséget kap, hogy a saját ízlése szerint választott, különleges kanzashit viseljen.

A legjelentősebb, tradicionális kanzashiról írnék pár szót.
Először a kinézetéről, utána pedig a hátteréről.

A Sho-Chiku-Bai kanzashi fenyő (matsu), bambusz (take), illetve szilvavirág (ume) kombinációjából tevődik össze. A kanzashiban három színt használnak, zöldet, pirosat és fehéret – ugyanis a japánok ezt a három színt társítják a jeles eseményekhez.

Kicsit a Sho-Chiku-Bai kanzashi hátteréről:
http://www.miyokographix.com/shochikubai.html

A fenyő, bambusz és szilvavirág motívuma az ázsiai kultúrában, irodalomban jellegzetesen és gyakran felbukkanó elem, jellegzetesen az úgymond „túlélés” jelképei.
A tél Ázsiában a legnehezebben átvészelhető időszak, a hideg és sok hó betakar mindent. Ebben az időszakban csak a fenyő és a bambusz az, ami ugyanúgy zöldell, mint az év bármely más időszakában, ezzel jelképezve, hogy a nagyon zord, kemény időszakot is képesek sikerrel átvészelni. A harmadik jelkép a szilvavirág, ugyanis Japánban a tél végefelé ez az első virág ami nyílik, tulajdonképpen ez jelzi a tavasz közeledtét (úgy, mint nálunk a hóvirág). Emiatt míg a fenyő és a bambusz a túlélés jelképe, a szilvavirág egy jobb, szebb jövő közeledtét jelzi.

Japánban, hiába terjedt el nagyon a buddhizmus, az ország eredeti, még ma is élő vallása mégiscsak a Shinto – ebben a vallásban az istenek (szellemek, kamik) mindenhol jelen vannak a természetben, a ki (qi) pedig az emberi lélek belső ereje, amely a személyt határozza meg. Ennek az erőnek és léleknek a szimbóluma a Sho Chiku Bai.

A Sho (japánul: matsu) jelentése: fenyő. A fenyő jelképezi az abszolút teherbírást, hiszen sziklás területeken, hegyoldalakon kapaszkodva nő, és szinte bármilyen kegyetlen körülmények között képest túlélni. A hideg, téli hónapok alatt is zöldell, tűleveleit nem hullajtja el. A Sho az elsődleges jelképe a belső erőnek, a tartós nélkülözésekkel, megpróbáltatásokkal szembeni ellenállás jelképe. A fenyők tűleveleit japánban gonosz démonok elűzésére is használják.

Újévkor szokás minden kapu és ajtó elé egy pár Kadomatsu-t („fenyő kapu”) helyezni. Ezek egyike masszív és durva (férfi), a másik gyengébb, vékonyabb (nő); a férfit jelképező van a baloldalon, a nőt jelképező a jobb oldalon. Ezekkel együtt bambuszt és szilvafa ágakat is helyeznek a fenyő mellé.

A Chiku (japánul take) jelentése bambusz. A hosszú élet szimbóluma az ázsiai emberek számára. Használják az örökkévalóság, a végtelenség jelképeként mind a vidéki, vallásos területeken, mind a Hong Kong-i felhőkarcolók építésekor. Egyfelől szép, kecses és elegáns, másfelől erős, és hajlákony, az erős szelek, nehéz hó meghajlítja ugyan, de nem képes eltörni. A bambusz, ugyanúgy, mint a fenyő egész évben zöldell. Az emberek számára erősnek, hajlékonynak lenni pozitív tulajdonság.

Bai (japánul ume) jelentése szilva. Virága fontos szimbólum, úgy mint „Az ezer virág idősebb bátyja”, jelképezi a szépséget, az optimizmus a nehéz időszak alatt. Mint korábban említettem, tél végén ez az első és egyetlen virág, ami nyílik, mutatva ezzel a tavasz közeledtét.

Február

A tél utolsó hónapja, hamarosan beköszönt a tavasz, és a kanzashik is ezt hivatottak jelezni. Ebben a hónapban a két leggyakrabban használt motívum a szilvavirág (ume) és a nárcisz (suisen). Ezen kívül használatos még ebben a hónapban a kusudama kanzashi is (erről a fajtáról később a különleges alkalmakkor viselt kanzashikról szóló fejezetben bővebben fogok írni, előre csak annyit, hogy a Setsubun idején viselik).

Szilvavirág (Ume)


Februárban a hó elkezd olvadni, az időjárás is egyre melegebb, s az első virág ami nyílik, a szilvavirág (ume).
Ez az egyik legismertebb virág Japánban (gyanítom a cseresznye után).
Az ellenállósság, kitartás szimbóluma, hiszen nyílik a tél viszontagságai ellenében is.

A szilvavirág szirmai erős, rózsaszín vagy piros színűek (itt ne a mi leggyakrabban ültetett szilváinkra gondoljunk, amiknek a szirma általában fehér), s a tisztaságot illetve az egyenlőtlenség elleni küzdelmet jelképezi, az apró bimbók pedig a tiszta szerelmet jelképezik – e jelentéseik miatt rendkívül népszerű kanzashi-virág.


Maga az ume kanzashi legtöbbször úgy néz ki, mint egy hatalmas, leomló rózsaszín vagy esetleg piros füzér (rendkívül látványos és figyelemfelkeltő).
Nagyon sok variációban használják az élénkrózsaszíntől kezdve a pirosig szinte minden árnyalatban találhatunk ume kanzashikat. Sokszor előfordul, hogy a különböző színeket keverve duplaszirmú, öt szirmú virágokat csinálnak, mint tökéletes másolata a virágok fejlődésének (a bimbó még fehér, s mikor kinyílik, akkor mutatja meg a virág valódi színét).
Kialakítás szerint kétféle lehet, az egyik varióció szerint egy szilvafa ágat készítenek, egy-egy különálló virággal, bimbókkal és levelekkel a kihajtás-virágzás-levélbontás sorrend miatt, a másik variáció csoportokban elhelyezett szilvavirágokat ábrázol apró bimbókkal és levelekkel (amikről eddig képet láttam, általában inkább a második csoportba tartoztak).


Nárcisz (Suisen)


A másik, nagyon gyakran használt februári kanzashi-virág a nárcisz. A tél legvégén nyílik, s ennek a virágnak a nyílása jelzi, hogy a tél véglegesen véget ért, és eljött a tavasz. A fehér szirmok a tisztaságot és a békét jelképezik, míg a virág sárga közepe a felmelegedést, a napsütést és a tavasz érzetét keltik.

Maga a suisen kanzashi tökéletesen ábrázolja magát a virágot, hat, hófehér ovális szirom, melyek vége kicsúcsosodóra van megformázva. A közepe a világossárgától egés
zen a narancssárgáig változhat, a porzók kilógnak a közepén. A külső szirmok az esetek többségében fehérek, de előfordulnak sárga szirmú ábrázolások is, ugyanúgy, ahogy a valódi nárciszoknak is sok fajtája van.

Általában a suisen-kanzashi három, közepes méretű nárcisz, háromszög alakban, vagy 6 kisebb virág, csoportosan elrendezve. Gyakran apró, zöld levelek lógnak ki a virágok alól, s ezek csak mégjobban kiemelik a fehér szirmokat. Egy másik alakváltozata ennek a kanzashinak, mikor egyetlen, magányos virág van csak a hajdíszen, mellette levelek, illetve nárciszbimbók.

Dekoratív, színes papírlabda (Kusudama)

A kanzashi maga különböző színű tsumami szirmokból áll össze – ezek lehetnek kör, vagy hosszúkás, hegyes alakúak. A színek nincsenek konkrétan meghatározva, de általában négy színből állítják össze, amelyek spirálisan csavarodva váltakoznak.



Már ebből a néhány példából is látszik, hogy mennyire változatosak a kanzashik, hihetetlen kreativitással, készítőik hihetetlen kreativitással és fáradthatatlansággal készítik az újabb és újabb miniatűr csodákat.

Következő bejegyzésemben a tavaszi kanzashikról fogok írni.
Egyébként nem túl bonyolult a készítésük, csak sok gyakorlás kérdése, és egy idő után belejön az ember. Nagyon-nagyon-nagyon sok türelem szükséges hozzájuk.
Én eddig egy kanzashit készítettem Ayuminak karácsonyra. Szaténból vannak a szirmok, az eredeti hajtogatási technikával és bizony rendesen megfájdult már a kezem, mire a végére értem a készítésnek. Nem lett olyan szép, mint szerettem volna, de első próbálkozásra szerintem nem lett rossz. ^^
Szóval a vállalkozó szelleműek nyugodtan nekiállhatnak saját kanzashik készítésének. :D

2010. március 15., hétfő

#11 - Kanzashi (簪)

Kanzashi-nak hívják azokat a látványos, színes hajdíszeket, amit a japán nők tradicionális viselet esetén a hajukba tűznek, illetve ilyen hajdíszeket hordanak a gésák.
Egyik kedvenc témám. Lényegesen többet tudok róluk, mint a kimonókról. ^^”
Amíg kimonó témában próbálok jártasabb lenni, addig a kanzashikról fogok írni.

Kanzashikat akkor kezdtek hordani a japán nők, mikor a taregami nevű frizurastílus kiment a divatból, új kor kezdődött, új divatirányzattal. Eddigi olvasmányaim alapján a taregami a Heian-korban (794-1345) volt divat. Ilyen frizurát hordott Murasaki Shikibu, a Genji monogatari írónője. Minél hosszabb volt a hajuk, annál büszkébbek voltak rá. Természetesen csak nemes hölgyek hordták így, az akkora ruhadivat miatt egyébként se sokat mozogtak, nem zavarta őket, ha a hajuk is hosszabb, mint a testmagasságuk. Nemcsak a hossz számított, hanem hogy dús és szép fényes legyen. Ennek eredményeképpen sokat fésülködtek, és keveset mostak hajat.
Az új frizuradivat, amire leváltották a taregamit, a nihongami volt. Ezt a frizurastílus hordják a gésák, illetve ennek különböző variációit. Ehhez már szükség volt mindenféle fésűkre, hajtűkre, ekkor kezdtek kialakulni a kanzashik. A kézművesek pedig igyekeztek mind-mind szebbeket kitalálni – nem mellesleg úgy gondolták, hogy ezek szép hajtűk, vész esetén fegyverként is használhatóak.

Mostanában díszesebb kanzashikat csak mennyasszonyok, illetve olyan nők hajában látunk, akiknek hozzátartozik a foglalkozásához, ezek viselete. Egyszerűbb kanzashik viselete ünnepekkor, tradicionáis viseletekhez ismét kezd divatba jönni.

Nagyon sokféle anyagból készülhet a kanzashi: lakkozott fa, arany és ezüst ötvözetei, teknőspáncél és selyem, illetve újabban műanyagból. A bakelit hőskorában készült bakelit kanzashik nagy népszerűségnek örvendenek a gyűjtők körében.

A kanzashi sokmindent elárul viselőjéről, illetve a környezetről is. Jelzi, milyen társadalmi rangja van a viselőjének, hány éves, anyagilag milyen helyzetben van, illetve ha a gésák hajdíszeit nézzük, utal az aktuális hónapra, illetve, hogy éppen gésaképzése mely fokán áll.

Ebben a bejegyzésben az általános kanzashi típusokról fogok írni, a következőekben pedig a különböző hónapokra jellemzőekről, illetve a különleges kanzashikról.

Tama

Az egyik legalapvetőbb kanzashi típus, aki gyakran visel kimonót, annak valószínűleg ilyen típusú kanzashiból egész kollekciója van. Díszítéstől, kinézettől függően viselhető hétköznapi és formális megjelenéshez is.
A tama kanzashi nálunk hajtűként ismert, a tradicionális hajviselet esetén a kontyba tűzik, a modern frizuráknál már gyakorlatilag bárhová lehet.
A Tama kanzashi hosszú hajtű, aminek a végén különféle díszítés található. Maga a hajtű, illetve a díszítése készülhet műanyagból, ékkövekből, aranyból, ezüstből, lakkozott fából. A hajtű vége általában négyszög vagy háromszög alakban van visszahajlítva.

Hirauchi

Szintén az alapvető kanzashik közé tartozik, nagyon hasonlít a tama kanzashihoz. Ez is viselhető mind hétköznapi, mind formális alkalmakkor.
Ez is leginkább egy hajtűre hasonlít, a tradicionális viseleteknél a kontyba szúrják, a modern frizuráknál bárhová lehet.
A Hirauchi kanzashik végén a dísz általában egy gömb, vagy kör alakú dísz, mely készülhet műanyagból, ékkövekből, aranyból, ezüstből, lakkozott fából.
A legvége ennek is négyszög vagy háromszög alakban van visszahajlítva.

Legyező alakú

Ahogy a neve is mutatja, ez a kanzashi fajta legyező alakot formál. Általában két szára van, a hajtűk többségével ellentétben, a tradicionális frizuráknál ezt is a kontyba szúrják, a modern hajviseleteknél bárhová lehet.

A tradicionális darabokon virágok, illetve japán motívumok találhatók, míg a modern darabok inkább csak merítenek ezekből a mintákból, díszítésekből, viszont vegyítik ezeket nyugati elemekkel. Készülhetnek műanyagból, aranyból, ezüstből, lakkozott fából, viselhető formális és hétköznapi alkalmakkor.

Ōgi (úgy is ismert, mint „a hercegnők kanzashija”)

Különböző nagyságú lehet, általában fémből készül, legyező alakú, kamon emblémával ellátva. (A kamon embléma tulajdonképpen a japán családi címert jelöli.) Általában szintén fémből készült csüngő résszel is ellátják, amitől nagyon hasonlít a bira-bira kanzashihoz. A díszítésből egy hosszú tű indul ki, ezzel tudják a hajba tűzni.
Ilyet lehet látni maiko-k hajában a jobb oldalon (nagyon fiatal maiko-knál mindkét oldalon). Ez a fajta kanzashi nagyon népszerű a kimonót viselők körében, gyakran viselik formális, vagy különleges alkalmakkor.

Kanoko Dome

Általában kör alakú, de ez nem szigorúan kötött, nagyon népszerűek a virág és pillangó alakú Kanoko Dome kanzashik is. Erősen díszített, nehéz ékszerek, arannyal, ezüsttel, teknőspáncéllal, jade-val, korallal, gyöngyökkel és féldrágakövekkel díszítik.
Ez a fajta kanzashi igen drága, debütáló maiko-k wareshinobu frizurájában lehet vele találkozni, a kontyba tűzik hátul, két tű indul a díszítésből, ezek segítségével tűzik a frizurába.

Bira bira (lebegő/lógó típusú kanzashik)

A Bira bira kanzashik apró fémből készült csüngő díszekből épülnek fel, melyek egy gyűrűre vannak ráfűzve, a gyűrűk pedig a hajdísz alapi részéhez van erősítve. Szabadon mozognak a csüngő részek, s viselőjük mozgása közben csilingelő hangot ad ki.
Általában apró fém darabokból készül, de néha kiegészítik apró fém csengőkkel.
Gyakran az ilyen Bira bira kanzashi mellett selyemvirágokból készült csüngő dísz is van (shidare).
A maiko-k hajában ilyet látni a bal oldalon. Sok hónapos kanzashihoz tartozik shidare és/vagy bira bira kanzashi, mintegy kiegészítve a hajdíszt.
(A baloldali képen alul látható a bira bira díszítés egy januári kanzashin.)

Kogai

Általában becco-ból, teknőspáncélból készül (vagy a modern tövényeket figyelembe véve, ennek utánzatából), illetve készülhet még kerámiából, fémből, az alakja pedig hasonlít a hajtűéhez.
Két részből áll, egy hosszú, tű alakú részből, és egy rövid részből a végén, ami hasonlít a kard markolatához – ezért is lett „kogai” a neve, mivel ez „kard”-ot jelent japánul.
Legtöbbször kushi fésűvel együtt, komplett szettben lehet kapni.

Kushi

Ez a fajta kanzashi félkör alakú fésű igazából, ez a legnehezebb kanzashi, a „kanzashik királynőjé”-nek is nevezik. Nem véletlenül. Általában teknőspáncélból, lakkozott fából vagy műanyagból készül, díszítésképpen pedig gyakran díszítik igazgyöngyökkel. A tömör rész mindig nagyobb, mint a fésű része a kanzashinak, ezzel is nagyobb teret hagyva a díszítésnek, amely gyakran egészen a tűkig tart.
A Kushi kanzashiknak létezik egy másik alakja is, a hanagushi, avagy „virág-fésű”. Ez fából készült, és selyemmel van borítva.
A Kushi kanzashi a kontyba kerül a tradicionális frizurákban.

Forrás:
wikipedia
kanzashigarden.com
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...