2009. szeptember 18., péntek

#5 - Frizura

Nos, tegyük fel, hogy közeledünk a san-san-kudo felé.
Megtanultunk társalogni, szórakoztatni a férfiakat alapszinten, zenélni, táncolni, és minden mást, amit egy gésának fontos a munkája során.
Aztán megtanultunk sminkelni.

Közeledünk a debütálás felé, és ebben a bejegyzésben fodrászhoz megyünk.
Most már a hajlakk, a zselé és az egyéb hajformázók tekintetében nem olyan kíméletlen a frizura elkészítése, macerás, de azért nem irigylem most sem a gésákat.
Régen viszont másképp volt ez.
A gésák általában csak hetente egyszer, maximum kétszer jártak fodrászhoz. Ennek az az oka, hogy nagyon bonyolult volt egy gésafrizura elkészítése.
A ritka hajmosás miatt, a fejbőr bepállik, gyakori a korpa. Emiatt hajmosásnál régen nagyjából körömmel kaparták egy gésa fejbőrét a hajmosás közben, miközben tépték a haját. Na igen, a viaszt nem egyszerű kiszedni a hajból... (áldjuk szaporán a head&shoulders-t)
Egy debütáló maiko hajviselete igencsak kihívó a férfiak számára.
Régen a hajmosás után kamillaolajat fésültek a hajba, amitől az szép fényes lett (ilyen olajakat ma is használnak, hogy fényesebb legyen a haj).
Az olaj felvitele után következett a forró viasz hajba vasalása. Igen, forró viasz. A viasz felmelegített változatban kitűnően formázható, majd ha meghűl, úgy marad, ahogy kell.
Mostantól mindenki becsülje meg jobban a hajlakkot és a zselét. :)

A maiko-k alkalomtól, és koruktól függően más és más frizurát viselnek.
Ezek közül kétségkívül a legismertebb a momoware, azaz a „kettévágott barack-frizura”.
Mégsem ezzel kezdemény, mert menjünk inkább szépen sorba.

A misedashi előtt álló maiko debütálásakor és az utána következő három évig a wareshinobu nevű frizurát viseli.
Ezeknek a frizuráknak az érdekessége igazán hátulról látható, mivel a kontyot variálva kapják a különböző maiko frizuratípusokat.
A wareshinobu esetén vörös, apró fehér mintás szalag kerül a konytba, e köré tekerik a hajat, majd a kontyot alul és felül széválasztják, hogy láthatóvá válljon a vörös textil.
A vörös alapon apró fehér mintás anyag neve: kanoko.
A wareshinobu frizurát kanzashival díszítik, amelyek kinézete erősen függ az aktuális hónaptól, időszaktól. (A különféle kanzashi fajtáknak lesz egy külön bejegyzés, most legyen elég ennyi.) Megfigyelhető, hogy a maiko-k hajának díszítése jóval bőségesebb, mint a geiko-ké, s minél fiatalabb egy maiko, annál több virágdíszt láthatunk a hajában.


A debütáló maiko, bemutatkozásának alkalmából különleges kanzashi-t visel, melynek neve bira-bira-kan. A felső része dupla legyező alakú, és apró fémszálak lógnak róla, amik mozgáskor csilingelnek. Magyar fordításban ezt a hajdíszt nevezik „ezüst szárny”-nak. Ez a kanzashi a maiko-k arca mellett jobb oldalon található. Ezen kívül két teknőspáncélból készült kanzashi látható az arc mellett/felett két oldalon, egy pedig hátul, természetesen mind tükrözve az aktuális évszakot. Visel ezen kívül egy teknőspáncélból készült fésűt (kushi), tama kanzashi-t (ez korallból készült), kanoko-dome és miokuri nevű hajdíszeket (ez utóbbi kettő aranyból, ezüstből és egy választott vörös színű kőből készült hajdísz, amit a konty közepén viselnek hátul.
A debütálása után a maiko hajviselete még három évig a wareshinobu marad, de a kanzashik az aktuális évszaktól, hónaptól függnek.

A maiko a mizuage-ja után új frizurát kap, ennek a neve: ofuku.
A régi időkben körülbelül 13 és 15 éves koruk között vesztették el a szüzességüket, aztán ahogy teltek az évek, a törvények magasabbra emelték ezt a kort. (Mostanában egy maiko általában 18-19 éves kora körül esik át a mizuage-n.) Viszont napjainkban a hajstílus már nem függ attól, hogy egy maiko még szűz-e vagy sem.
Gondoljatok bele, a régi időkben a hanamachiban mindenki tudomást szerzett róla, ha egy maiko átesett a mizuage-n, hiszen megváltozott a hajviselete.
Napjainkban egy maiko általában 18 éves korában változtatja meg a hajviseletét, vagy a debütálása után nagyjából három évvel.
Az ofuku hajviselet nagyon hasonlít a wareshinobu-hoz előlről nézve. A fő különbség az, hogy a textil a wareshinbou-nál felül is kilátszik, míg az ofukunál csak alul húzzák szét a hajat, hogy kilátszódjon az anyag.
A kanoko nevezetű textilcsíkot is leváltja a chirimen tegarami. Ez az anyag abban különbözik a kanoko-tól, hogy mintázatában háromszöveget is találunk, ráadásul a színe sem olyan élénk mint a kanoko-é.

Az ofuku hajviselet másik, elterjedtebb neve a momoware, az a bizonyos „kettévágott barack” frizura. Ennél a frizuránál az ofuku-hoz hasonlóan csak alul húzzák szét a hajat, vagy előfordul, hogy felül is, de ez nem olyan széles nyitott rész, mint a wareshinobu esetében.
Tradicionálisan ezt a hajviseletet azok a maiko-k hordták, akik elvesztették a szüzességüket.

A maiko az erikae, azaz a gallérfordítás hónapja előtt két héttel ismét frizurát vált. Ezzel jelzik, hogy hamarosan a geiko-k sorába lép a maiko. Ez az új frizuratípus a sakkou.
Az idősebb, már ofuku-t viselő maiko néha, különleges alkalmakkor, fesztiválok idején két másik frizurát is viselhet, ezek pedig a katsuyama és a yakko-shimada.

A katsuyama stílusú frizurát a Gion Matsuri idején viselik a maiko-k. Ezt a frizuratípust gyakran hasonlítják a marumage-hoz, holott sok különbség van a kettő között. Ehhez a frizurához speciális kanzashi-t viselnek, ami a nyarat igyekszik visszatükrözni.
(Ez amúgy jellemző a japánoknál. Tegyük fel, valaki abszolút elzárva él a világtól, se óra, naptár, ablak. Ha belép egy maiko az ajtón, egyből tudja milyen évszak van, milyen hónap, és éppen milyen virág nyílik odakinn.) Ha a katsuyama eredetét kutatnánk, egészen a 17. századi Edo-korszakig jutnánk vissza, s azt látnánk, hogy a katsuyama frizurát az akkoriban nagyon népszerű tayuu-k viselték. Akkoriban nem a gésák, hanem a tayuu-k diktálták a divatot. Így alakult ki, hogy nagyon sok férjezett nő is viselte a katsuyama frizurát. A katsuyama frizura csak a Showa korszak elején ment ki a divatból, amikor felváltotta a sokuhatsu-nak nevezett frizura.
A szokásos virág kanzashi és jade tama-kanzashi mellett a maiko-k ehhez a frizurához viselnek speciális rózsaszín és ezüst kör alakú kanzashi-kat (bonten). Ezeket középre helyezik a fejtetőre a konty elé, de nagyságuk miatt a frizura két oldalán is láthatóak. A homlok felett egy vékony szalagot találunk, amely ro selyemből készü és apró arany/ezüst minták díszítik.

A Yakko-Shimada nevű frizurát az Újév, Setsubun idején és augusztus elsején viselik az idősebb maiko-k.
Az Újév idején a maiko-k ezt a stílust speciális, külön erre az időszakra készített kanzashival viselük. A kanzashin egy szem nélküli galamb látható, illetve virágszirmok helyett szárított rizsszemek lógnak az arc mellett. (Ne igazi felfűzött rizsszemeket képzeljetek el, hanem selyemből hajtogatnak rizsszem alakú darabokat, s ezeket fűzik fel, úgy, mint az év más időszakában a virágszirmokat imitáló selyemszirmokat.). A galambnak azért nincs szeme, mert ezt másnak kell felrajzolnia. Az egyiket a maiko rajzolja fel, a másikat az, akit megkér. (Általában olyat szoktak megkérni, hogy rajzolja fel a galamb hiányzó szemét, akiért titokban rajonganak.) Esetenként viselnek hana-kanzashit, bira-bira kanzashit, teknőspáncélból készült kanzashit, kushit, korall gyűrűket, jade gömböket, tama kanzashit is. Ez maiko ízlésétől függ, azt hiszem. A homlokuk felett ugyanúgy mint a katsuyama frizuránál, itt is használnak egy vékony shibori szalagot, csak ez általában kék, vagy rózsaszín/piros. Ezt a frizurát nagyjából egy héten keresztül viselik, az újévi ceremóniák idején.

A második alkalom, mikor ezt a frizurát viselik, a Setsubun ideje. Ez nagyjából február 3-a szokott lenni. Ekkor nem díszítik olyan gazdagon a frizurát, mint az Újév idején, egyszerűen hana-kanzashit viselnek, vékony shibori szalagot, illetve néha kék és rózsaszín színben pompázó shibori szélforgókat.

A harmadik alkalom a Hassaku ideje, ami általában augusztus elsején van. Ezen a napon a maiko-k és geiko kifejezik hálájukat a mestereiknek, az otthonukban élőkben, és azoknak akikkel valamilyen módon kapcsolatban állnak a munkájuk miatt. Egy nagyon formális fekete kimonót viselnek, rajta az okiya pecsétjével. Erre az alkalomra hajdíszként teknőspáncélból készült kanzashit, és augusztushoz illő hana-kanzashit viselnek.

Két héttel az erikae, azaz a gallérfordítás előtt a maiko ismét hajstílust vált: ez lesz a sakko/sakkou stílus.
Ez a stílus, ha a történelemben visszatekintünk a késői Edo-korszakban volt jellemző, a kereskedőfeleségek hordták így a hajukat.
Igazából annyira bonyolult ez a frizura, hogy nem bocsátkoznék leírásba, hogyan készül, mi a jellegzetessége, inkább mutatnék képet róla. Talán úgy egyszerűbb, mintha megpróbálnám leírni, hogy képzeljétek el.
A lényege, hogy egy copf lelóg hátul, amit nagyon rövid. Ez a levágott rövid copf jelezte régen a feleség elkötelezettségét férje és annak családja iránt. A gésáknál ugyanezt jelenti: elkötelezettséget és hálát az okaasan-nak és azoknak akik őt körülveszik és segítik a karrierjét.
A sakkou stílushoz sokféle kanzashit viselnek, többet közt az éppen aktuális hónaphoz illő hana-kanzashit, ezen kívül teknőspáncélból készült kanzashit, bira-bira kanzashit és tama-kanzashit. Ezen kívül a hana-kanzashi mellett általában viselnek a balkézi oldalon egy arany vagy ezüstszínű mizuhiki zsinegből készült darut. Viselnek ezen kívül teknőspáncélból készített fésűket (kushi) és kougai-t (ez amolyan díszes hajtű), illetve három vörös szalagot a frizura elején/tetején illetve hátul a tarkónál. (Ez a vörös szalag lehet esetleg ezüst szállal hímzett, mintás.)


Az itt felsoroltakon kívül nagyon sokféleképpen hordhatja még egy maiko a haját, Kyoto-ban például több lépcsőn jut el egy maiko a sakkou frizuráig, nagyon sok hajviseletet fog még hordani, míg sakkou-t készíttethet a hajából.


Fodrászhoz járni minden nap nincs idő, nagyon sokba kerülne stb. Viszont egy maiko-nak mindig tökéletesen kell kinéznie.
Ezért a maiko-k a normális párna helyett, az úgynevezett takamakurát kell használniuk.
Ez igen kényelmetlen alvó alkalmatosság, de megóvja attól a maiko-t, hogy elaludja a haját.
Egy kipárnázott fa nyakpadról van szó. Erre feküdnek rá úgy, hogy a nyakukat ráhelyezik erre az "állvány"-ra, és így alszanak. Először nagyon nehéz megtanulni, mert a szervezet ugyebár törekszik a kényelemre legalább alvás közben. Ezért a maikoknak rá kell magukat szoktatniuk, hogy álmukban ne mozduljanak el.



Az erikae után a maiko-ból geiko lesz, és ezután már parókát fog hordani.
Ezeket a gésaparókákat hívják shimada-parókának. Egy geiko hajdíszek tekintetében sem annyira feltűnő és színes, mint a maiko-k. Hiszen gondoljuk végig, érett felnőtt nőkről van szó, míg a maiko-k kinézetének direkt az a lényeg, hogy aranyosak legyenek, színesek, tündéri porcelánbabák, akiknek fogalmuk sincs milyen a világ a hanamachin kívül.

(forrás: http://www.immortalgeisha.com)

2 megjegyzés:

  1. Kipróbálni már sikerült, nem hivatalosan de ha megkérnek, akkor szoktunk olyat, hogy gésának beöltözünk, megjelenünk, szórakoztatjuk a vendégeket, aztán hazamegyünk. :)

    VálaszTörlés
  2. epp most dolgozgatok en is a bloggomon, amugy abszolut kedzo vagyok. ha gondolod cserelhetnenk messenger cimet, meg nincs geiko- fan baratom. ha nem akarod, tiszteletben tartom ohajod es nem zaklatlak. oakeri nasai

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...