2009. december 4., péntek

#7 - Öltözék 3/2

Az öltözékről szóló bejegyzést három felé bontottam, mert iszonyatosan hosszú.
Az első részben a maiko-k öltözékéről és általában a kimonókról lesz szó, míg a második a geiko-k kinézetével foglalkozik, illetve a harmadikban a kimonók mintázatáról, színéről és ennek fontosságáról.


Ebben a bejegyzésben a geiko-k kinézetét veszem górcső alá.
Sajnos erről kevesebb információval rendelkezem, mint a maiko-k ruházatáról, de azért megteszem, amit tudok. :)

A maiko-k és geiko-k sminkjéről, hajviseletéről már volt szó, de mivel elég régen (bocsánat >_<), így egy kicsit felelevenítem. Tehát, egy geiko sminkje nem annyira babás, mint a maiko-ké, sokkal felnőttesebb, egyszerűbb. Erikae után a maiko immár geiko lesz, s szabadon dönthet, akár le is vágathatja a haját akkorára, olyanra, amilyenre csak szeretné, hiszen a geiko-k parókát hordanak.
A paróka a Katsura nevet viseli, maga a frizura ugyanolyan minden esetben. Meg kell hogy valljam, sokáig abban a hiszemben éltem, hogy a geiko-k parókájának shimada a neve. Mint kábé egy órányi nyomozás után valamennyire kiderítettem, mégsem.
Igaz a Shimada is paróka, de az egy különleges parókának a neve, ünnepekkor viselik és maiko-k is viselhetik. A geiko-k általános parókaviselete a Katsura. Ennek is két fajtája van a Han-Katsura és a Zen-Katsura. A Han-Katsura amolyan fél-paróka,, tehát itt kilátszik a geiko haja a paróka alól, azzal van összefésülve. Míg a Zen-katsura teljes parókát jelöl. Hogy ezek viselete mitől függ, őszintén szólva fogalmam sincs, a két parókafajtára vonatkozó utalást is csak véletlenül találtam. Sajnos a geiko-k kinézetéről kevesebb információt lehet találni. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy parókát viselnek, hajdíszeik jóvan visszafogottabbak, szolidabbak, mint a maiko-ké. Viszont! Egy geiko nem állandóan festi fehérre az arcát. Csak, ha parókát visel, vagyis ünnepi alkalmakkor, fontos eseményeken. Egy átlagos rendezvényen nyugati sminket visel, és a saját haját tűzi föl, díszíti kanzashival. (Ez számomra egy érdekes információ volt, viszont ez segített hozzá, hogy a múltkori állófogadáson könnyedén állapítottam meg, hogy igen, perpillanat éppen egy geiko-val beszélgetek, persze tolmács segítségével. De hihetetlen élmény volt. Természetesen nem említettem meg neki, hogy tisztában vagyok vele, mi a foglalkozása, az nagyon udvariatlan megjegyzés lett volna.)

És akkor az öltözékről. Nos ez megint kemény dió. Az alsóruházatokkal már a maiko-knál gondban voltam, mert ahány hely annyi szokás alapon, gyakorlatilag folyamatosan helytől és időtől is függően változik a rétegek száma, milyensége. Idő alatt itt nem az egy éven belüli változást értem, hanem éveket. Igazából éppen az aktuális divattól függ, milyen és mennyi réteg van ténylegesen alattuk. Az előző leírásban is láthattátok, hogy igencsak bizonytalan voltam, és a videóban is kicsit mások a rétegek, mint amit leírtam. Körülbelül 5 különböző könyvből dolgozom, plusz az internet segítsége.
Azt valószínűnek tartom, hogy rétegek tekintetében nagyjából egyezik a geiko-k öltözete is a maiko-kéval, színében is mintázatában viszont nagyon más. Eleve a gallérfordítás után, vagyis miután geiko lesz a maiko-ból a gallér színe pirosról fehérre vált. És ha megfigyelitek, maga az alsóruházat is fehérre, vagy más halvány pasztellszínre vált, leggyakrabban rózsaszínre - nyoma sincs a harsánypiros-aprómintás alsókimonóknak. A felsőkimonókról már többet lehet mesélni.

Visszafogottabbak mind színben, mind mintában. A maiko-kéhoz hasonlítva, eltűnik az uszály, rövidül a ruhaujj, és minta csak alul látható, a vállakon már nem. Az idősebb geiko-k többnyire homokszínű vagy szürke kimonót öltenek. Gyakran viselnek a geiko-k fekete kimonót, amelyen két oldalt az okiya címere van ráhímezve. Ugyanúgy obit viselnek, mint a maiko-k, viszont az okobo-t felváltja a geta. (illetőleg néha a zori) Itt azért szót ejtek róla, hogy mind az okobo-nak, mind a geta-nak van festetlen és a feketére lakozott fajta. (szvsz a fekete elegánsabb) A feketét leginkább nyáron hordják, míg az év többi részében a festetlent viselik.

Hiába más lenne elvileg a sorrend, az obi-t hagytam utoljára. Ez a legfeltűnőbb változás egy maiko-hoz képest szerintem. A maiko obija, mint láttátok hosszan lelógó, nem véletlenül viseli a fűzfa-obi nevet. A geiko-k obija ellenben rövidebb, és a dob-obi (maru-obi) nevet viseli.
Színeiben is a ruházat többi részéhez hasonlóan visszafogottabb, egyszerűbb. Obi-jime-jük is egyszerűbb, pasztellesebb, obi-dome-juk szintén, általában teknőspáncélból, korallból, ehhez hasonló anyagokból készül. Mostanában már egyre inkább kezd kimenni a divatból és sokan nem is hordanak obi-domét a geiko-k közül.
Az egyik könyv szerint az obi-age színei is hasonlóan halványak, és leginkább az obi alatt viselik. Nos ehhez képest én több képet is láttam, ahol a geiko obi-age-ja vörös, és kilátszik az obi-alól.
Viszont a geiko-k megkülönböztetése sokszor problémás lehet. Valószínűleg csak az én avatatlan szememnek, de az, hogy egy maiko is ölthet parókát, és viselheti a dob obit kivételes esetekben, nos engem ez igencsak összezavar. xD
Ezért is írtam, hogy ahány ház, annyi szokás miatt nagyon sokféle lehet.

Hivatalos geiko dressing up-ot nem találtam youtube-on, és mivel viselni sem viseltem még geiko öltözetet, így ehhez nagyon mást nem tudok hozzáfűzni. Azért a kérdésekre szívesen válaszolok. ^^

2009. október 17., szombat

#6 - Öltözék 3/1

Az öltözékről szóló bejegyzést három felé bontottam, mert iszonyatosan hosszú.
Az első részben a maiko-k öltözékéről és általában a kimonókról lesz szó, míg a második a geiko-k kinézetével foglalkozik, illetve a harmadikban a kimonók mintázatáról, színéről és ennek fontosságáról.

Nos… igazából elég sok idő kellett, hogy rászánjam magam erre a bejegyzésre. Nem azért, mert nem szeretném – sőt, ez a kedvencem, hiszen hihetetlenül szépek a kimonóik és az obijaik.
Csak… érzem, hogy ez hosszú lesz. …. xD

És igazából fogalmam sincs mivel kezdjem.
Talán valami kis általános.
A frizurás bejegyzésben már nyilvánvalóvá vált, hogy egy gésa frizurája nagyon függ attól, hogy éppen milyen időszakban van, aki viseli, az év milyen szakán vagyunk, illetve hogy milyen alkalomra megy éppen a maiko-nk.
Azt nem írtam, de a történelem során nagyon sokat változott a hajviselet, ugyanúgy, mint a kimonóviselet.
Nem kezdek el előadást tartani a Heian-kori viseletről, ahogyan egy mai japán nő „papírhenger” alakú kimonós kinézetéről sem.
De amióta gésák léteznek és dolgoznak, nagyon sokat változott a divat – elsősorban nekik köszönhetően, hiszen régen a gésák voltak a divatdiktátorok.

Egy teljes gésa öltözék körülbelül 17-23 kg között változik, leginkább évszaktól függően. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a hajdíszek, illetve geikok esetében a paróka nagyjából plusz 3 kiló körül mozog… plusz az okobo fogalmazzunk úgy, hogy szintén nem könnyed szivacspapucs súlyú…. Szó szerint nehéz terheket viselnek a gésák.

A gésakimonók kizárólag selyemből készülnek, ennek különböző változatai léteznek (pl. nyári kimonók kreppselyemből, selyemgézből vannak). Itt ne a hagyományos értelemben vett selyemre gondoljunk, a japán selyem szövése, állaga és minősége nagyban különbözik a többitől. (És árban is nagyon különbözik xD)
A kimonó kiszabásához szükséges anyag mennyisége egy tan: ez az ősi japán mérték egy harminchét centiméteres széles, és tizenkét méter hosszú anyagdarabot jelöl. A maiko hosszúujjú és a geikó hosszú uszályos kimonójához két tan szükséges.

És akkor most lássuk, mikből is áll egy maiko öltözéke.
A hétköznapokban a maiko-k is nagyon egyszerű, selyemből vagy vászonból készült kimonókat, yukatákat viselnek, ezzel ellentétben a „munkaruházatuk” olyan, mintha a szegény Hamupipőkét hirtelen megtalálta volna a Tündérkeresztanya és királynőhöz illő báliruhát varázsolt volna rá. :D
Nos szóval. Régen nemcsak a gésáknál, de Japánban alapjáraton nem volt divat az a bugyi amit ma hordunk. Szóval olyat nem hordtak. xD (Európában se sokáig, de hagyjuk… xD)
Még a második világháború után sem volt elterjedt. (Liza Dalby könyvében olvasható például, hogy egy áruháztűzben nagyon sok japán nő meghalt, mert nem voltak hajlandóak kiugrani az ablakon a tűzoltók által felállított tramulinszerűségbe (jól van, nem tudom a nevét, de szerintem mindenki tisztában van vele, miről beszélek), nehogy meglássák az emberek a szemérmüket.)
Azért valószínű, hogy bugyit ma már felvesznek. Vagy nem.
Melltartót kimonó alá soha nem vesznek. Megtörné, elcsúfítani az anyag esését, etc.
Pláne, hogy a kimonó lényege, hogy ne legyen melled. Tényleg.
Nem titok, hogy az ázsiai nők nem pont mellben méretesek, épp ellenkezőleg.
De azért szegény japán néni Matsuri-napon nagy szégyenkezve felvilágosította a jelenlevőket, hogy előfordul sajnos, hogy egy japán nőt mellel is megáldott a sors. Erre az eshetőségre ott a frankón alkalmazható törölköző. (Szerintem ez a gésák esetében kimarad – a széles és szorosan meghúzott obi mindent eltüntet. Ayumi rá az élő példa…)
Azzal kezdik ilyenkor, mellre törölköző, és ráköt. Nem fog lecsúszni, habár a levegővétel kissé nehézkes. De semmi gond, mert egy gésát senki nem azért fizet, hogy lélegezzen.

Mielőtt részletezésbe kezdenék tisztázzuk a legalapvetőbb egyben bizonyos értelemben a legizgalmasabb részét a ruházatnak. Egy gésakimonón egyáltalán nincs semmiféle gomb, cipzár, tépőzár, semmi sincs. Az egész ruhát szalagok és zsinórok tartják az alanyon.
Másik jellegzetessége még a gésák öltözékének, hogy a ruha minden rétegének mély nyakkivágása van, ezzel láthatóvá téve egy jókora részt a gésák nyakából – ez egy japán férfinak nagyon erotikusnak számít.


A gésák öltözékének legalsó rétege a koshimaki, vagy csípőszalag. Ez egy széles selyemszalag, amit többször a csípőjükre tekernek szorosan, majd rögzítik. Nagyjából ez helyettesíti az alsóneműt.

Ezután veszik fel a tabit, a már jól ismert kétujjas zoknit. Ezeket a zoknikat a gésáknak személyre szabottan méretre készítik, és általában valamivel kisebb, mint a viselője lába. Ez azért van így, hogy feszes legyen és szépen álljon a lábukon. A tabiban nincs gumi, emiatt kissé nehézkes lenne belebújni. Emiatt gombokkal záródik. (A gésáknak ez az egyetlen ruhadarabja, amin van gomb.)
E fölé kerül az alsóing (hadajuban), amit az övszalaggal (datejime) kötnek meg, szintén elég szorosan, gondosan összezárva az alsóing két oldalát. Szigorúan a bal oldali gallért hajtják felülre!!!!

Ezután egy bokáig érő kendőt tekernek a csípő köré, ez a susoyoke. Erre megint egy széles kendő kerül, amit nagyon szorosan a csípőjükre tekernek, felül a derekukig ér. (Ilyenkor esetenként apró párnákat is rögzítenek a test különböző pontjain, arra az esetre, ha a maiko alakja nem megfelelő, illetve ha valaki nem képes rendesen viselni a kimonót. Gésáknál ez elég ritka, úgyhogy náluk nagyon ritkán lehet ilyennel találkozni.)

Ezután következik a nagajuban, ez egyszínű piros, teljes kimonóhosszúságú.
Következő réteg az alsókimonó, amely már mintás – maikok esetében ez piros, apró fehér vagy más világos mintával. Ugyanis mikor a maiko kimegy az utcára, és felemeli a felsőkimonóját, hogy annak uszálya ne seperje a földet, ez az alsókimonó fog kilátszani. Ezt is szorosan rögzítik néhány szalaggal. Ennek jellegzetessége, hogy az ujja pont ugyanolyan bő és hosszú, mint a felsőkimonóé.

Az alsókimonóra egy ing kerül, amely rövidujjú és nagyjából csípőig ér. Ennek jellegzetessége, hogy vastag gallérja van, ez fogja mereven és szépen megtartani a felsőkimonó gallérját. Emiatt a merev gallér miatt nem csúszik el, hanem végig szép félkör alakú ív marad benne, miközben viselik.

A gallér színe nagyon fontos, színe, mintázata mutatja hol tart képzésében a maiko, illetve, azt is megtudhatjuk belőle, hogy milyen sikeres a maiko. A gallér színe először vörös, a vállrészre hátul kezdődően (majd mellékelek kép, hogy érthetőbb legyen) fehér anyagot varrnak, minden egyes alkalommal újra és újra, mikor használatba vesznek egy kimonót. (Mikor leveszik, akkor ezt a felfércelt „gallért” is lefejtik az alsókimonó vörös gallérjáról.)
Mivel ez nem az egész galléron van, hátul a körívben továbbra is piros a maiko gallérja.
A fehér galléranyagok mintázata utal arra, hogy milyen népszerű egy maiko. Minden egyes meghívása után hímeznek rá valamit arany és/vagy ezüst fonállal. Ha betelik mintával, akkor újat kezdenek. Minél több telehímzett gallérja van egy maiko-nak, annál népszerűbb értelem szerűen.
(A maiko-k gallérja a gallérfordítás, az erikae idejéig piros, utána fehér lesz, és geiko lesz belőlük.)
Ennek a vastag gallérnak az anyagában ma már nagyon sok esetben merev műanyag van, ettől lesz igazán merev és tartós, de régen úgy oldották meg, hogy vastagabb és merevebb legyen, hogy a selyemből rétegeket hajtogattak és ezt bevarrták a gallérba.
Miután az alsókimonó is a helyére került, megfelelően rögzítve lett a szalagokkal, elérkeztünk a gésaöltözet egyik legszebb rétegéhez.


Következik a díszes felsőkimonó felvétele.

A maikok által viselt kimonók japán neve hikizuri. Ez abban más, mint egy átlagos kimonó, hogy széles nyakkivágása van (mint az alsóruházatoknak), hosszú lelógó ujja, illetve hátul uszálya, amit szépen legyező alakban terítenek ki, mikor a maiko-t öltöztetik. Ez azért szükséges, mert így lesz rögzítve a kimonó, s mikor a maiko megjelenik valahol, belép, majd elindul, elhaladtában minden férfi gyönyörködhet a látványban. Tényleg szemet gyönyörködtető, mivel a maiko-k apró, szapora, kissé csámpás lépteinek és a kimonó uszályának köszönhetően hátulról úgy néz ki, mintha hullámzana a kimonó alja.

Felvételkor az előre gondosan kiterített kimonót feladják a maiko-ra, belebújtatják az ujjaiba, majd szépen kiterítik hátul legyező alakban. Ezután szépen beleigazgatják az alsókimonó ujjait a felsőkimonóébe, mintha nem két, hanem egy réteg lett, és az alsókimonó ujja lenne a bélés.
Ezután összehajták a két szárnyat, természetesen a bal kerül felülre (!!!), majd összezárva rögzítik egy szalaggal a csípőn. Ez azért fontos, mert a kimonók nem méretre készülnek. A gésakimonók egy méretben készülnek, és magasságtól függően hajtanak fel belőle. Ezért mikor feladják a maiko-ra a kimonót, eligazítják, ő megfogja a derekánál, és megtartja az anyagot, míg az öltöztető (otokoshi 男衆) ráköti a csípőre a szalagot és rögzíti a kimonót a helyén. Ezután eligazgatja a felső, csípő fölötti részt, majd mell táján szorosan megkötik egy szalaggal.
Eligazítva gyűrődés és ráncmentesen a maradék anyagot is, felkerül a derékra egy derékpánt szerűség, szintén vastagabb fajta. Ez valamivel vastagabb, mint a többi szalag ami eddig a derékra került. Erre kötnek rá hátul egy párnarészt.


Következik az obi felvétele.

A maiko-k obija több, mint hét méter hosszú, általában brokátselyemből készül, és legtöbb esetben geometriai minták díszítik. Azért szükséges, hogy ilyen hosszú legyen az obi, mert csak így lehet megkötni a maiko-k jellemző obiját, a fűzfa-obit (darari-obi).
Az obi megkötése közben két kartonlap kerül a maiko derekára, egy előre, egy pedig hátulra, ez a rétegek közé kerül, miközben tekerik rá az obit. Ez a két kartonlap fogja szépen megtartani az obit, hogy ne gyűrődjön mozgás közben.
A darari-obi megkötésének mozdulatait most nem részletezem, aki szeretné megismerni, a bejegyzés végén linkelek egy youtube videót, ahol kompletten felöltöztetnek egy gésát. :)

Az obi megkötése közben a masni alá egy obi-age is kerül – ez egy vastag selyemszalag, egy részén párnával. 
Hátul ez tartja meg a masnit, hogy szépen álljon, és az elöl megkötött selyemszalaggal ez rögzíti az obit a helyén. Elöl ez szokott kilátszani az obi fölött vékony csíkban.

A megkötött obira, vízszintesen pont a közepére kerül egy selyemfonat, az obi-jime. Ez egy issun (kb. 3,3 cm) széles, élénk színű. A közepére elöl övcsat (obi-dome) kerül, ez egy nagyon díszes, súlyát tekintve nehéz csat – ugyanolyan anyagokból készül, mint a maiko-k hajában lévő kanzashik (jade, ametszit, gyémánt, agát, ezüst keretben). (Az ára is pont olyan szép, mint a kinézete…)

Nos, felöltöztünk. :D

Ezután már csak okobo-ba kell belebújtatnunk a lábunkat, és indulhatunk a teaházba…


Videó: http://www.youtube.com/watch?v=KTrzHqMGcIk

Megjegyzés, személyes tapasztalat: a mi ruháink jóval kevesebb rétegből állnak, könnyebb anyagból. Így nagyjából 20 kg helyett a miénk csak 3-4 kg. Ez töredéke annak, amit ők viseltek, de így is el tudom képzelni. Mikor felkerül az obi, az az igazán nagy meccs. A kimonó megkötéséhez férfierő szükségeltetik, a női öltöztető ritka, és igencsak jó kondiban kell lennie.
Ez az obi megkötési módja miatt van, a videón láthatjátok, hogy a maiko is besegít aktívan az obi megkötésébe.
Mikor felkerült minden úgy érzed, mintha hónaljtól térdig alig hajlanál, mintha szó szerint megkötöztek volna. Problémát okoz a járás, figyelni kell minde mozdulatra, akár a legapróbb botlás és azt eredményezheti, hogy szétrántod a kimonót. És akkor bizony újra kell kezdeni az öltözést.
Hátul a masni olyan súllyal húz le, mintha táskát cipelnél a hátadon, olyan jó mázsásat.
Egész este-éjszaka, esetünkbe nappal lenni, nem kicsit fárasztó.
Mi általában nem teaházba vagyunk meghívva, hanem egyéb rendezvényekre. Ahol mászkálni kell, járni-kelni, beszélgetni, leülni, felállni, leülni, felállni. És itt a térdelőülésre gondolok.
A Japán Pikniken nagyjából délelőtt tíztől este hatig viseltük a kimonóinkat, folyamatosan mászkáltunk, és percenként ültünk le, álltunk fel, természetesen a szabályok betartásával.
Estére igencsak izomláza lesz az embernek, és igazi megkönnyebbülés, mikor otthon nagyjából 15-20 perc alatt leküzdi az ember.
Megfigyelhetitek, hogy a gésák általában kissé csámpásan, enyhén befelé fordított lábbal mennek. Nos ez amiatt van, hogy ha valakinek szétnyílik a kimonó alja, az elég nagy szégyen. Ezzel a kissé csámpás mozgással úgy mennek, hogy csak térdtől lefelé mozog a láb, ezzel elérhető, hogy ne nyíljon szét a kimonó alja.
Külön technikája van a járásnak, megfordulásnak, leülésnek, felállásnak, mindig el kell mosolyodnom, mikor eszembe jut mennyit gyakoroltuk, és mennyit bénáztunk közben. :D
Nagyon jó élmény, aki teheti ne hagyja ki az életéből :D

2009. szeptember 18., péntek

#5 - Frizura

Nos, tegyük fel, hogy közeledünk a san-san-kudo felé.
Megtanultunk társalogni, szórakoztatni a férfiakat alapszinten, zenélni, táncolni, és minden mást, amit egy gésának fontos a munkája során.
Aztán megtanultunk sminkelni.

Közeledünk a debütálás felé, és ebben a bejegyzésben fodrászhoz megyünk.
Most már a hajlakk, a zselé és az egyéb hajformázók tekintetében nem olyan kíméletlen a frizura elkészítése, macerás, de azért nem irigylem most sem a gésákat.
Régen viszont másképp volt ez.
A gésák általában csak hetente egyszer, maximum kétszer jártak fodrászhoz. Ennek az az oka, hogy nagyon bonyolult volt egy gésafrizura elkészítése.
A ritka hajmosás miatt, a fejbőr bepállik, gyakori a korpa. Emiatt hajmosásnál régen nagyjából körömmel kaparták egy gésa fejbőrét a hajmosás közben, miközben tépték a haját. Na igen, a viaszt nem egyszerű kiszedni a hajból... (áldjuk szaporán a head&shoulders-t)
Egy debütáló maiko hajviselete igencsak kihívó a férfiak számára.
Régen a hajmosás után kamillaolajat fésültek a hajba, amitől az szép fényes lett (ilyen olajakat ma is használnak, hogy fényesebb legyen a haj).
Az olaj felvitele után következett a forró viasz hajba vasalása. Igen, forró viasz. A viasz felmelegített változatban kitűnően formázható, majd ha meghűl, úgy marad, ahogy kell.
Mostantól mindenki becsülje meg jobban a hajlakkot és a zselét. :)

A maiko-k alkalomtól, és koruktól függően más és más frizurát viselnek.
Ezek közül kétségkívül a legismertebb a momoware, azaz a „kettévágott barack-frizura”.
Mégsem ezzel kezdemény, mert menjünk inkább szépen sorba.

A misedashi előtt álló maiko debütálásakor és az utána következő három évig a wareshinobu nevű frizurát viseli.
Ezeknek a frizuráknak az érdekessége igazán hátulról látható, mivel a kontyot variálva kapják a különböző maiko frizuratípusokat.
A wareshinobu esetén vörös, apró fehér mintás szalag kerül a konytba, e köré tekerik a hajat, majd a kontyot alul és felül széválasztják, hogy láthatóvá válljon a vörös textil.
A vörös alapon apró fehér mintás anyag neve: kanoko.
A wareshinobu frizurát kanzashival díszítik, amelyek kinézete erősen függ az aktuális hónaptól, időszaktól. (A különféle kanzashi fajtáknak lesz egy külön bejegyzés, most legyen elég ennyi.) Megfigyelhető, hogy a maiko-k hajának díszítése jóval bőségesebb, mint a geiko-ké, s minél fiatalabb egy maiko, annál több virágdíszt láthatunk a hajában.


A debütáló maiko, bemutatkozásának alkalmából különleges kanzashi-t visel, melynek neve bira-bira-kan. A felső része dupla legyező alakú, és apró fémszálak lógnak róla, amik mozgáskor csilingelnek. Magyar fordításban ezt a hajdíszt nevezik „ezüst szárny”-nak. Ez a kanzashi a maiko-k arca mellett jobb oldalon található. Ezen kívül két teknőspáncélból készült kanzashi látható az arc mellett/felett két oldalon, egy pedig hátul, természetesen mind tükrözve az aktuális évszakot. Visel ezen kívül egy teknőspáncélból készült fésűt (kushi), tama kanzashi-t (ez korallból készült), kanoko-dome és miokuri nevű hajdíszeket (ez utóbbi kettő aranyból, ezüstből és egy választott vörös színű kőből készült hajdísz, amit a konty közepén viselnek hátul.
A debütálása után a maiko hajviselete még három évig a wareshinobu marad, de a kanzashik az aktuális évszaktól, hónaptól függnek.

A maiko a mizuage-ja után új frizurát kap, ennek a neve: ofuku.
A régi időkben körülbelül 13 és 15 éves koruk között vesztették el a szüzességüket, aztán ahogy teltek az évek, a törvények magasabbra emelték ezt a kort. (Mostanában egy maiko általában 18-19 éves kora körül esik át a mizuage-n.) Viszont napjainkban a hajstílus már nem függ attól, hogy egy maiko még szűz-e vagy sem.
Gondoljatok bele, a régi időkben a hanamachiban mindenki tudomást szerzett róla, ha egy maiko átesett a mizuage-n, hiszen megváltozott a hajviselete.
Napjainkban egy maiko általában 18 éves korában változtatja meg a hajviseletét, vagy a debütálása után nagyjából három évvel.
Az ofuku hajviselet nagyon hasonlít a wareshinobu-hoz előlről nézve. A fő különbség az, hogy a textil a wareshinbou-nál felül is kilátszik, míg az ofukunál csak alul húzzák szét a hajat, hogy kilátszódjon az anyag.
A kanoko nevezetű textilcsíkot is leváltja a chirimen tegarami. Ez az anyag abban különbözik a kanoko-tól, hogy mintázatában háromszöveget is találunk, ráadásul a színe sem olyan élénk mint a kanoko-é.

Az ofuku hajviselet másik, elterjedtebb neve a momoware, az a bizonyos „kettévágott barack” frizura. Ennél a frizuránál az ofuku-hoz hasonlóan csak alul húzzák szét a hajat, vagy előfordul, hogy felül is, de ez nem olyan széles nyitott rész, mint a wareshinobu esetében.
Tradicionálisan ezt a hajviseletet azok a maiko-k hordták, akik elvesztették a szüzességüket.

A maiko az erikae, azaz a gallérfordítás hónapja előtt két héttel ismét frizurát vált. Ezzel jelzik, hogy hamarosan a geiko-k sorába lép a maiko. Ez az új frizuratípus a sakkou.
Az idősebb, már ofuku-t viselő maiko néha, különleges alkalmakkor, fesztiválok idején két másik frizurát is viselhet, ezek pedig a katsuyama és a yakko-shimada.

A katsuyama stílusú frizurát a Gion Matsuri idején viselik a maiko-k. Ezt a frizuratípust gyakran hasonlítják a marumage-hoz, holott sok különbség van a kettő között. Ehhez a frizurához speciális kanzashi-t viselnek, ami a nyarat igyekszik visszatükrözni.
(Ez amúgy jellemző a japánoknál. Tegyük fel, valaki abszolút elzárva él a világtól, se óra, naptár, ablak. Ha belép egy maiko az ajtón, egyből tudja milyen évszak van, milyen hónap, és éppen milyen virág nyílik odakinn.) Ha a katsuyama eredetét kutatnánk, egészen a 17. századi Edo-korszakig jutnánk vissza, s azt látnánk, hogy a katsuyama frizurát az akkoriban nagyon népszerű tayuu-k viselték. Akkoriban nem a gésák, hanem a tayuu-k diktálták a divatot. Így alakult ki, hogy nagyon sok férjezett nő is viselte a katsuyama frizurát. A katsuyama frizura csak a Showa korszak elején ment ki a divatból, amikor felváltotta a sokuhatsu-nak nevezett frizura.
A szokásos virág kanzashi és jade tama-kanzashi mellett a maiko-k ehhez a frizurához viselnek speciális rózsaszín és ezüst kör alakú kanzashi-kat (bonten). Ezeket középre helyezik a fejtetőre a konty elé, de nagyságuk miatt a frizura két oldalán is láthatóak. A homlok felett egy vékony szalagot találunk, amely ro selyemből készü és apró arany/ezüst minták díszítik.

A Yakko-Shimada nevű frizurát az Újév, Setsubun idején és augusztus elsején viselik az idősebb maiko-k.
Az Újév idején a maiko-k ezt a stílust speciális, külön erre az időszakra készített kanzashival viselük. A kanzashin egy szem nélküli galamb látható, illetve virágszirmok helyett szárított rizsszemek lógnak az arc mellett. (Ne igazi felfűzött rizsszemeket képzeljetek el, hanem selyemből hajtogatnak rizsszem alakú darabokat, s ezeket fűzik fel, úgy, mint az év más időszakában a virágszirmokat imitáló selyemszirmokat.). A galambnak azért nincs szeme, mert ezt másnak kell felrajzolnia. Az egyiket a maiko rajzolja fel, a másikat az, akit megkér. (Általában olyat szoktak megkérni, hogy rajzolja fel a galamb hiányzó szemét, akiért titokban rajonganak.) Esetenként viselnek hana-kanzashit, bira-bira kanzashit, teknőspáncélból készült kanzashit, kushit, korall gyűrűket, jade gömböket, tama kanzashit is. Ez maiko ízlésétől függ, azt hiszem. A homlokuk felett ugyanúgy mint a katsuyama frizuránál, itt is használnak egy vékony shibori szalagot, csak ez általában kék, vagy rózsaszín/piros. Ezt a frizurát nagyjából egy héten keresztül viselik, az újévi ceremóniák idején.

A második alkalom, mikor ezt a frizurát viselik, a Setsubun ideje. Ez nagyjából február 3-a szokott lenni. Ekkor nem díszítik olyan gazdagon a frizurát, mint az Újév idején, egyszerűen hana-kanzashit viselnek, vékony shibori szalagot, illetve néha kék és rózsaszín színben pompázó shibori szélforgókat.

A harmadik alkalom a Hassaku ideje, ami általában augusztus elsején van. Ezen a napon a maiko-k és geiko kifejezik hálájukat a mestereiknek, az otthonukban élőkben, és azoknak akikkel valamilyen módon kapcsolatban állnak a munkájuk miatt. Egy nagyon formális fekete kimonót viselnek, rajta az okiya pecsétjével. Erre az alkalomra hajdíszként teknőspáncélból készült kanzashit, és augusztushoz illő hana-kanzashit viselnek.

Két héttel az erikae, azaz a gallérfordítás előtt a maiko ismét hajstílust vált: ez lesz a sakko/sakkou stílus.
Ez a stílus, ha a történelemben visszatekintünk a késői Edo-korszakban volt jellemző, a kereskedőfeleségek hordták így a hajukat.
Igazából annyira bonyolult ez a frizura, hogy nem bocsátkoznék leírásba, hogyan készül, mi a jellegzetessége, inkább mutatnék képet róla. Talán úgy egyszerűbb, mintha megpróbálnám leírni, hogy képzeljétek el.
A lényege, hogy egy copf lelóg hátul, amit nagyon rövid. Ez a levágott rövid copf jelezte régen a feleség elkötelezettségét férje és annak családja iránt. A gésáknál ugyanezt jelenti: elkötelezettséget és hálát az okaasan-nak és azoknak akik őt körülveszik és segítik a karrierjét.
A sakkou stílushoz sokféle kanzashit viselnek, többet közt az éppen aktuális hónaphoz illő hana-kanzashit, ezen kívül teknőspáncélból készült kanzashit, bira-bira kanzashit és tama-kanzashit. Ezen kívül a hana-kanzashi mellett általában viselnek a balkézi oldalon egy arany vagy ezüstszínű mizuhiki zsinegből készült darut. Viselnek ezen kívül teknőspáncélból készített fésűket (kushi) és kougai-t (ez amolyan díszes hajtű), illetve három vörös szalagot a frizura elején/tetején illetve hátul a tarkónál. (Ez a vörös szalag lehet esetleg ezüst szállal hímzett, mintás.)


Az itt felsoroltakon kívül nagyon sokféleképpen hordhatja még egy maiko a haját, Kyoto-ban például több lépcsőn jut el egy maiko a sakkou frizuráig, nagyon sok hajviseletet fog még hordani, míg sakkou-t készíttethet a hajából.


Fodrászhoz járni minden nap nincs idő, nagyon sokba kerülne stb. Viszont egy maiko-nak mindig tökéletesen kell kinéznie.
Ezért a maiko-k a normális párna helyett, az úgynevezett takamakurát kell használniuk.
Ez igen kényelmetlen alvó alkalmatosság, de megóvja attól a maiko-t, hogy elaludja a haját.
Egy kipárnázott fa nyakpadról van szó. Erre feküdnek rá úgy, hogy a nyakukat ráhelyezik erre az "állvány"-ra, és így alszanak. Először nagyon nehéz megtanulni, mert a szervezet ugyebár törekszik a kényelemre legalább alvás közben. Ezért a maikoknak rá kell magukat szoktatniuk, hogy álmukban ne mozduljanak el.



Az erikae után a maiko-ból geiko lesz, és ezután már parókát fog hordani.
Ezeket a gésaparókákat hívják shimada-parókának. Egy geiko hajdíszek tekintetében sem annyira feltűnő és színes, mint a maiko-k. Hiszen gondoljuk végig, érett felnőtt nőkről van szó, míg a maiko-k kinézetének direkt az a lényeg, hogy aranyosak legyenek, színesek, tündéri porcelánbabák, akiknek fogalmuk sincs milyen a világ a hanamachin kívül.

(forrás: http://www.immortalgeisha.com)

2009. szeptember 11., péntek

#4 - Smink

Nos, mivel megint felforrt az agyvizem a Mondo-s cosplaysmink cikkhez mellékelt képen két "gésáról".... közük nem volt a gésákhoz, de sebaaaj....

Szóval szeretném ezt a bejegyzést a gésasmink finomságainak szentelni.
Ha már úgyis a san-san-kudo előtt vagyunk a blogban :)

Fú, hát hol kezdjem... fogalmam sincs, úgyhogy belevágok a közepébe.
Mind a maiko-k, mind a geiko-k sminkelik magukat, de fontos különbségek vannak ezek között a sminkek között.
(Az 1910-20-as évek környékén, mikor dúlt a majmoljuk nyugatot divat, a gésákat gyakorlatilag kötelezték, hogy nyugati ruhában járjanak, nyugati sminket használjanak, modern társastáncokat tanuljanak a tradicionális helyett, és az "elavult" shamisen helyett zongorázni tanuljanak etc. ... később aztán '30-'40-es években, mikor dúltak Japánban is a hazafias érzelmek, ismét visszatértek a régi hagyományokhoz (vagy nem xD)... kivétel ezalól Gion, ahol nem tudok róla, hogy valaha is búcsút mondtad volna a kimonóknak....
Még egyszer a II. vh. után alakult úgy a dolog, hogy a gésák egyszerű nyugati sminket hordtak. Ez természetesen nem amiatt van, ami miatt korábban, hanem egész egyszerűen a vh. után a sminkcuccok luxuscikknek számítottak...)

A fehér alapozóréteg régen mérgező, rákkeltő anyagokat tartalmazott, ezért idősebb korára sok gésának nagyon csúnya lett a bőre.
Az 1900-as évek első felében kezdtek el újfajta sminket készíteni, ez már teljesen ártalmatlan volt. :)

A gésasmink speciális, abszolút mindenálló (értem itt víz, izzadtság, etc.). Felkened és onnantól az ott van. És max az egészet leszeded. Javításra nincs lehetőség. Ha elrontod, egészet moshatod le, és kezdhetek újra. Nem jó muri, tényleg nem... xD

A fehér alapozó smink felvitele előtt olajos hidratáló krém kerül fel, mert az a fehér festék nagyon szárít. Nagyjából úgy képzeljétek el, mintha elkezdenétek temperát kenni az arcotokra jó vastagon....
Kezdjük a maikokkal. :) Az első képen Ayano-t láthatjátok. ^^
Az éppenhogy debütáló maikok sminkje más, mint a már régebben debütált maikoké... bonyolult mi? És még nem is tartunk a kimonóknál...
Szóval, fiatal, debütáló maiko-k arcára a szem környékére és az arccsontra rózsaszín alapozás kerül a fehér alá. Ez picit át fog ütni a fehér sminken, és babásabb lesz tőle az arcuk. (Ez a rózsaszín alapozás is eltűnik a dolgos hónapok során) Ezután kerül fel a fehér alapozófesték.
A sminkelés nyajából a hónalj vonaláig történik elöl, hátul. A nyak, vállak, (néhol a) fül is beletartozik, igen.

A fehér festéket egyenletesen kell eloszlatni, így lesz szép maga az alapozás, amire az "arc" kerül xD
Először a szemöldököt sminkelik ki, félhold alakúra. Minél fiatalabb egy maiko, annál több piros van a szemöldökében, és minél közelebb kerül a geiko-vá válásához, annál jobban tűnik el a piros, míg végül egészen sötétbarnába megy át.
A szem kihúzása ezután történik. A külső szemsarkakba piros szín kerül fel pöttyszerűen, ezt húzzák szét felül és alul, szépen átmenetesre, így keretet kap a szem. A fekete tus csak a felső szemhéjra kerül fel, kicsit túlhúzzák a szem vonalán.
Alapesetben egy gésa nem húzza ki alul a szemét, sőt mi több a hiedelmekkel ellentétben, szempillaspirált sem használ. Ha ilyet láttok, nagyon valószínű, hogy a hölgy Kyoto-ban sok pénzt fizetett azért, hogy beöltöztették maiko-nak, sétálhasson pár percet és csináljanak róla néhány képet.
A száj alakja fontos, ugyanis japánoknál az ideális ajak ibolyaformájú. :) A japánoknak alapjáraton kicsi a szájuk, így ők nyugodtan kihúzhatják a teljes szájukat pirossal, de gyakoribb hogy az ibolyaforma elérése érdekében bizonyos részeket fehéren hagynak.
A frissen debütáló maiko ebben is különbözik "idősebb", régóta dolgozó társaitól, neki csak az alsó ajka van pirossal kifestve. ("Ettől olyan, mintha folyton mosolyogna." by Ayumi)
A debütálástól számított egy évig hagyják el a felső ajkak kifestését.

Balra Fumitama debütálásakor készült képet láthattok. ^^






A maiko-k tarkóján lévő minta is kétféle lehet.
A japánoknál az, hogy hátul kilátszik a nyak, nagyon erotikusnak számít. Pont úgy, mint pl a csukló belső oldala is, etc.
Végülis, meg lehet őket érteni... ott egy nő mellette, és a sminktől, huszonsok kilónyi ruhától nem lát semmit a nőből. xD

A debütáló maiko-k tarkóján lévő festés úgy néz ki, mint ahogy a jobboldali képen láthatjátok.

Sajnos nem tudom a képen látható maiko nevét. T_T
Tulajdonképpen ennek az a lényege, hogy úgy néz ki, mintha az széttárt ujjakon keresztül látnánk valamit, jelen esetben konkrétan a bőrét.
És mivel az egész nőből ez gyakorlatilag az egyetlen, ahol látszik a bőre, így egy japán férfi számára nagyjából olyan, mintha titkon meglesne egy nőt. xD

Kiegészítés: ezt a festési módot használják akkor is, ha a maiko egy nagyon formális, hivatalos eseményen vesz részt.



A debütálás után a maiko-k tarkóján lévő festés erre változik, amit balra láthattok Kotomi nyakán. ^^
Szerény véleményem szerint, ez aranyosabb.
Ez már nem fog változni, a gallérfordítás után geiko-vá vált hölgyemény nyakán is ilyen festés látható.








És akkor térjün át a geiko-k sminkjére. Az alant látható képen Umeha (Kamishichiken kerület) látható. :)

A geikok sminkje jóval visszafogottabb, mint a maikoké, kevésbé babás, aranyos.
Náluk már semmikor nincs rózsaszín alapozás, simán kerül fel a fehér festék. Szemöldökükben, szemükben kevesebb a piros, szájuk esetében mindkét ajak ki van festve.




Egy gésának mindig készen kell állnia, hiszen bármikor kaphat felkérést, bármelyik teaházba kérhetik bármikor.
Ezért már koradélután be kell sminkelniük, hajat elkészíteni, felöltözni, és szépen kikészítve várniuk a hívást.

Ami így hirtelen eszembe jutott, szerintem mindent leírtam. Alább mellékelek egy youtube videót. ^^ Nagyon jó, mi ezen tanultunk meg sminkelni. :)

Videó: http://www.youtube.com/watch?v=490PfcB_ujM

Megjegyzés, tapasztalat:
Magyarországon ilyen gésasmink, amit ők használnak, nem kapható. Ebay-en találtam egy készletet, százakárhány dollárért. Szóval sokért.
De Budapesten van az O utcában (Deák tértől indul az utca) egy színházi sminkeket áruló bolt.
Mi ott vettünk fehér krém alapú alapozót, fehér púdert hozzá, pamacsokat, szivacsokat, piros festéket a szánkra.
Sajnos ez nem olyan festék alapú, így nem szárad meg annyira, hogy kenődjön.
Macerás, mert az egyenletes fedést is nehéz vele elérni, de gyakorlás kérdése. A fehér púdertől matt lesz, nem fénylik.
Továbbra is kenődik, ami esetemben szörnyű, mert mindig ilyenkor leszek náthás/allergiás etc. vagy rosszabb esetben késik az öltöztető és besminkelve, félpucéran dekkolunk várva az öltöztetőre. Legutóbb télen volt ilyen, rendesen meg is fáztunk.
Úgyhogy nincs más megoldás, szipogunk mint a japánok xD...
Javításra ennél sincs lehetőség, úgyhogy ha hiba történik, akkor újrasmink. Az egész elölről. Ami azért macerás, mivel hónaljig besminkelve necces leszedni xD... max fürdesz.... de arra meg nemigen van idő.
A fehér púder után kezdődhet az arcrajzolás. Először szemöldök, szépen félhold alakúra, főként barnát szoktunk használni, nagyon pici pirossal.
A szem pirosításához piros rúzst használunk, fülpiszkálóval visszük fel és oszlatjuk el formára. Ezután fekete tussal kihúzzuk a szemünket.
Végül következnek az ajkak. Nekem nagy európai szám van (így jártam), szóval nekem valamelyest fehér részt is kell hagyni, Ayuminak viszont azt a picike száját ami van, mind be kell festeni, és még így is nagyon pici xDDDDD

Sok sikert a kísérletezőknek. :D

2009. szeptember 3., csütörtök

#3 - Maiko

Igazából másról akartam írni. De miközben írtam a bejegyzést rájöttem, hogy az még nem időszerű.
Néha azért megpróbálok logikusan felépített rendszer szerint írni. xD

Szóval, most arról lesz szó, hogyan is kerül illetve régen hogyan került valaki a Karyuukai-ba, avagy a virágok és fűzfák világába.

Hát hogy kezdjem... egy rakat kifejezést kéne tisztázni, de inkább alkalmazom a bumm bele a közepébe módszert.
Az előző bejegyzésben írtam, hogy a gésák a mizuage alkalmán kívül, "hivatalosan" csak a dannájukkal létesítenek szexuális kapcsolatot.
Remélem a méhecskék és virágok történetét nem kell elmesélnem, szóval előfordult néha, hogy a gésa teherbe esett a dannájától.
Mivel azonban egy gésa nem mehet férjhez (illetve mehet, de akkor el kell hagynia a gésák világát), és a legtöbb férfi nem szívesen dicsekszik azzal, hogy egy gésa a szeretője ... ezek a gyermekek hivatalosan a "törvénytelen gyermek" kategóriába tartoznak. Az apa hivatalosan nem ismeri el a gyermeket, bár előfordul, hogy néha azért meglátogatja.
Mint ismert, a régi világban, sőt nagyon sok helyen napjainkban is, inkább örülnek a fiúgyermeknek, mint a lánynak.
A karyuukai-ban ez fordítva van. Sanyarú sorsa van egy fiúgyermeknek. Nagyjából tizenöt éves kora körül el kell hagynia a hanamacsik világát, egyetlen kivétel ez alól, ha otokoshi (男衆) lesz a szakmája. Az otokoshi feladata a gésa felöltöztetése. Általában férfi (bár én láttam már nőt is, akinek ez volt a feladata), mégpedig azért, mert az obi (öv) megkötéséhez férfierő kell. És tényleg xD.... mikor valahová meghívnak gésának, általában úgy intézzük, hogy legyen férfi a közelben, és még így is nyögvenyelős a dolog... X_X

Tehát a gésák világában a lánygyermek jövetelének örülnek inkább, hiszen egy női társadalomban nincs helye férfinak...
A leánygyermekből sokszor szintén maiko, majd geiko lesz, akárcsak az anyjából, esetleg nagyanyjából, de napjainkban már ritkább a geiko család. Ritkább, mint régen, hiszen mostanság sokszor a gésa anya beszéli le gyermekét erről a hivatásról. Az indok pedig: nagyon nehéz és sok áldozatot kíván.
Annak a leánynak, aki beleszületik egy ilyen családba, hiszen ha később ezt a hivatást választja, már valamennyire képben van a dolgokban.

Nehezebb dolga van azoknak a lányoknak, akik már idősebb korban kerülnek egy okiyába, gésaházba.
Napjainkban tizenöt éves koruk környékén léphet be valaki a gésatanoncok közé, addig az oktatási törvények alapján, elemi iskolába kell járnia. S ha valaki ekkor eldönti, ő ezt a hivatást választja, sokkal könnyebb helyzetben van, mint elődei, akik jókora adóssággal indították életüket az okiyákban.

Régen nagyon sok szegény gyermek került a karyuukai-ba, gésanövendéknek.
Nagyon sok embertől hallottam, hogy a japán szülők kegyetlenek, kapzsik voltak, hiszen eladták lányaikat kurvának.
Nos, ez nem így van. Régen a szegény emberek egy jobb élet reményében "adták el" lányaikat. Azért írom zárójelben, hogy eladták, mert a szülők pénzt nem kaptak. Tőlük csak elvitték a lányokat. Pénzt azok az emberek kaptak az okiya tulajdonosnőjétől, akik összeszedték és az okiyába vitték a gyerekeket. A szülők soha egy kanyit se láttak ebből a pénzből.
Abban a hitben küldték a gésák világába lányaikat, hogy majd ott nem fognak éhezni, szenvedni, jobb, szebb életük lesz, mintha otthon maradnának.
Ha valaki elolvassa Mineko Iwasaki könyvét, abban ő is leírja, hogy édesapja nem tudta eltartani a családját úgy, hogy a szüleit is támogatta közben, ezért egy barátja ajánlására megbeszélte egy okiyával, hogy gésának adja három leányát (később aztán többet is, de őket más okból).
A vidékről felkerült lányok szüleinek fogalma sem volt arról, hogy sok lány nem gésaként, hanem a szomszédos piros lámpás negyedben prostituáltként végezte... (korrekció by Ayumi)
Most képzelje el mindenki, hogy egy idegen helyre kerül gyerekként, idegen emberek közé, ahol keményen kell dolgoznia a napi ételéért, kemények vele, szigorúak, és rosszabb esetben még a nyelvet se értik teljesen.
Egy vidékből a karyuukai-ba került leánynak első dolga, hogy megtanulja a kyoto-i nyelvjárást (ha Gionba kerül, ugyebár… ha más gésanegyedbe kerül, pl Tokyoba, akkor az ottani szép beszédet kell elsajátítania).
Ez elég nehéz már így önmagában is egy gyermeknek.
Hiszen míg manapság tizenöt éves korukban léphetnek be egy okiyába a leendő gésanövendékek, régen már egészen kicsi, tíz év alatti gyerekek is kerültek a hanamacsik világába.
Ekkor a leánygyermekből shikomi-san lesz, feladata… nos nagyjából minden, amit rábíznak. Bármilyen feladatot adhatnak neki, és neki az utolsó tányér elrakásáig mindent el kell végeznie, ha nem akarja magára haragítani az okiya bármely lakóját. (valószínűleg mostanában is erős leszidást kaphat a shikomi-san, ha nem végzi a feladatát, de kétlem hogy így 2009 környékén egy lusta shikomi-sant eladnak kurvának… hiszen adóssága nincs, így valószínűleg inkább elküldik az okiyából).

A shikomi-san élete rendkívül fárasztó, kimerítő.
Minden munkát el kell végeznie, amit rábíznak. Ezzel egy időben meg kell tanulnia viselni a kimonót (ez régen adott volt, de napjainkban nagyon kevesen viselnek rendszeresen kimonót, s emiatt egy átlag japán nő manapság nem tud viselni rendesen egy tradicionális öltözéket… nagyjából ezért néz ki a mai kimonó úgy, mint egy hosszúkás, színes papírguriga… mindenféle párnácska, meg pánt, meg akasztó, etc van a ruha alatt, hogy ne csússzon szét és essen le róluk…).
A haját úgy viselheti ahogy akarja, de nem vágathatja le, hiszen akkor miből csinálják meg a gésanövendékek tipikusan jól ismert félbevágott barack frizuráját. :D
Megtanul kimonót, yukatát, obit, tabikat, és egyéb hozzávalókat viselni, de hajtogatni is.
Meg kell tanulnia hosszú órákat nyugodtan térdelőülésben tölteni – próbáltatok már huzamosabb ideig úgy ülni??.... szörnyű… lezsibbad a lábad, fájni kezd a térded, ficeregni kezdesz, ami tilos, és egy idő után legszívesebben felugranál és elrohannál…
Meg kell tanulnia kimonóban mozogni, leülni, felállni, sétálni – mindennek szabályai vannak. (Ritka macerás ám, de ha az ember megtanulja, hálás lesz, mert automatikusan úgy mozogsz, hogy nem nyílik szét a kimonó alja, nem gyűrődik leüléskor a kimonó, és felálláskor sem próbálsz hasra esni… nekem kedvenc mozdulatom és megoldási technikám a „hogyan csinál 180 fokos fordulatot a gésa”… xD)
Nem kifejezetten hálás a shikomi-san élete, hiszen semmit sem csinálhat akkor amikor akarja… például fürdeni is utoljára mehet csak, akkor, mikor az okiyában élő többi nő már mind végzett… igen, a gésák után, akik van, hogy hajnal érnek csak haza… Addig nem fürödhet, nem feküdhet le, s másnap korán kell kelnie, menni a gésaiskolába tanulni.
Kábé annyit aludhat mint egy egyetemista vizsgaidőszakban… jobb esetben napi 2-3 órát. Csak míg az egyetemista vizsgaidőszakban tanul tanul tanul görnyed a jegyzet fölé és tanul, addig egy shikomi-san házimunkát végez, táncot, hangszeren való játékot, éneket, egy rakat mást tanul, közben minden percben éberen kell figyelnie, hiszen otthon is tanul, mikor csak figyeli nővéreit.
Ha egy shikomi-san túléli ezt az időszakot, a rég várt jutalom is megérkezik – beléphet az 1-2 hónapig tartó minarai időszakba. Ez az idő a „figyelj és tanulj” időszaka.
Életében először ohikizurit (a maiko kimonót) ölt, meg kell tanulnia ebben mozogni, helyesen tartania magát, szóval meg kell tanulnia viselni, úgy ahogyan azt kell. Meg kell tanulnia minden fontos momentumot, ami elkövetkező életében szükséges – viselkedést, beszédstílust, mozgást, gesztusokat, hogyan kell belépni egy helyiségbe, hogyan kell szórakoztatni az embereket, miként kell kisminkelnie magát, szóval mindent.


(folyt. köv. :D)

2009. augusztus 29., szombat

#2 - Gésák

Nos, így kezdésnek a legmegfelelőbb szerintem, a legalapvetőbb kérdésre tett válasz:

"Kik a gésák?"

Nos. Ha egy átlag nyugati embert megkérdezünk, valami olyasmi választ kapunk, hogy "azok a nagyon sokba kerülő ázsiai kurvák"... esetleg megfűszerezik ázsiai helyett a "kínai" jelzővel, vagy a nagyon sokba kerülő részt el is hagyják, és egyszerűen... "ázsiai kurvák"
Hát nem éppen... xD

Először is szögezzük le, hogy gésák Japánban vannak, csak és kizárólag.
Régen nagyon sok gésa szórakoztatta a férfiakat Japánban, manapság azonban már nagyon kevesen vannak és a számuk egyre csak csökken. :(
Nos tisztáztuk, hogy a gésák japán nők.

De mivel is foglalkozik egy gésa...?
Férfiakat szórakoztat.
De hogyan? ...
Nem, nem szex-szel. Pénzért szexet a piros lámpás negyedben kaphattak (kaphatnak) a férfiak az igazi kurváktól. (Róluk és lesz szó később, mert a régi japán társadalomban elfoglalt szerepül igen érdekes)
Egy gésa énekkel, tánccal, zenével, és elsősorban művelt és választékos társalgással szórakoztat.
Nameg tündéri kis játékokkal, amit a japán férfiak igencsak kedvelnek... xD
Gondolok itt a Gésa emlékirataiból megismert ivós játékra, illetve sok más hasonlóan, európai szemnek gyerekes játékra. :D
Egy gésa csak kivételes esetben nyújt szexuális szolgáltatást (mizuage, illetve ha dannája lesz). Ha saját szakállára ismerkedik, és egyezik meg egy férfival, hogy vele tölti az éjszakát, azzal jó hírét teszi kockára, mert ha ez kiderül, akkor távoznia kell a gésa társadalomból.

Szóval, aki eddig úgy gondolta, hogy a gésák szépen felöltöztetett ázsiai örömlányok, annak csalódnia kell.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*




A gésa (geisha, jap: 芸者) szó, mint a zárójelben is látszik, két kanjiból áll. Az első kanji, a 芸 (gei), jelentése "művészet", a második kanji 者 (sha) jelentése személy, így a geisha szót nagyjából úgy fordíthatjuk, hogy " a művészet asszonya".
Kyoto-ban a gésa szót ritkán használják, ott ezeket a hölgyeket "maiko" illetve "geiko"-ként nevezik. Debütálása után a tanoncból maiko lesz, majd a maiko-ból a gallérfordítása után geiko.

A maiko-k és geiko-k öltözködése, sminkje és frizurája, szóval a teljes kinézete nagyban különbözik egymástól, erre majd kitérek egy külön bejegyzésben.

Gésák nagyon régóta szórakoztatják a férfiakat japánban.
Sokan meglepődnek, de az első gésák férfiak voltak.
Bizony ám, férfiak. :D
A japán társadalom nem arról híres, hogy matriarchális társadalom...
S mint Európában, és a világ szinte minden táján, a művészeteket is férfiak gyakorolhatták (színészet, előadások, zene etc.). Így az első gésák, akik zenével, tánccal, énekkel szórakoztatták a társaságot, mind férfiak voltak.
Egyszer történt azonban, hogy szokatlan módon, de az egyik hangszeres művész nő volt, egy társaságban. Ő volt az úttörő úgymond. Ő volt az első női gésa.
S egy idő után egyre nőtt azoknak a nőknek a száma, akik ezzel kezdtek foglalkozni, s hosszú évek múltával a gésa szót már csak nőkre alkalmazták és alkalmazzák ma is.

Azt a "világot", amiben a gésák élnek, karyuukai-nak nevezik, "a virágok és fűzfák világának". Mert egy gésa olyan szép, mint egy virág, és olyan kecses, mint egy fűzfa. :)
Minden mozdulatukra szabályok sokasága ad útmutatást, hiszen japán egy olyan ország, ahol minden mozdulatnak, gesztusnak jelentése van.
Régen egy gésa nem értett a világ dolgaihoz, olyan, mint pénz, politika, számukra nem létezett - manapság persze már ez is más, s így ez a világ is veszített az ártatlanságából -, s épp ezért kedvelték a gésák nyújtotta szórakoztatást a japán férfiak. Egy ilyen környezetben, gésákkal körülvéve, az ember elfelejtheti egy kis időre a világ dolgait, megfeledkezhet a gondjairól, problémáiról, s levetheti a képmutató viselkedést. (persze más egy kicsit, ha üzleti megbeszélést folytatnak egy gésafogadáson... :)
Ha a fizikai valóságot nézzük, a gésák a japán városokban külön negyedekben élnek, a gésanegyedekben, úgynevezett "hanamachi"-kban. (Nem ezek nem a piroslámpás negyedek.. az kicsit arrébb van...)
A hanamachikon belül is, okiyákban, gésaházakban.
Napjainkban már ez is más, a tokyo-i gésák között pl előfordul, hogy a gésa nem az okiyában lakik, ahová tartozik, hanem pl garzont bérel a város másik részén, s csak este érkezik az okiyába, sminkelni, átöltözni.

Szerintem így elsőre elég lesz, majd kitalálom mi legyen legközelebb.
Igyekszem nem tankönyvi szöveget írni, hanem saját szavaimmal megfogalmazni.
ha valami elírást, hibát talál valaki, kérem szóljon, korrigáljon. A blog célja, hogy a valóságot tárja mások elé, s megszüntesse a tévhiteket.
Köszönöm ^^

2009. augusztus 26., szerda

#1 - Bevezetés etc.

Próbálkoztam már egy Japánról szóló blog indításával, de aztán mégse. Túl tárgyilagos, túl száraz volt. És igaz, hogy tele volt érdekes információval, de az emberek 99 %-a nem rajong a száraz, tananyagszerű szövegért. Asszem erősítem a kivételt, mert én szabadidőmben is gyakran olvasok lexikonokat, szótárakat etc.

A Japán kultúra, ország, emberek, pedig egy olyan tág fogalom, amivel nehezen tudna egy ember foglalkozni. Ezért választottam a japán kultúrának azt a csekélyke részét, ami a legjobban érdekel, a gésák világát.

Bizonyos bejegyzésekben lesz majd olyan is, amit saját magam tapasztaltam, és ezzel próbálnám kicsit érdekesebbé tenni.
Mint az oldalt olvasható, nem vagyok gésa. Sőt, európai vagyok, magyar.
De az érdeklődési körömnek és a hobbimnak köszönhetően volt alkalmam gésának, pontosabban maiko-nak beöltözni, többször is, meghívott is voltam teaházban, megnyitón, hogy szórakoztassam a vendégeket.
Ezeken az alkalmakon nagyon sok fantasztikus élménnyel gazdagodtam. :D
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...